Marci és a Hegedű

Marci és a Hegedű

Egyed-Husti Boglárka

Marci megszületett, olyan kicsi és törékeny testével jött erre a világra, ahogyan csak a kisbabák tudnak a világra jönni. 3540 grammal és 52 centivel született. Tökéletes állapította meg az orvos és Marcit betették a kiságyba. Viszont mindenki megdöbbenésére a kis ágy mellé egy hegedű is került. Marci nagyapjáé-mondták Marci szülei.

Kicsit vonakodva, de megengedték végül, hogy a hegedű Marci mellett maradhasson a kiságyban.

Marci még fél éves sem volt, beszélni alig, járni meg szinte nem tudott, de a hegedűvel már játszott. Gyakorol-mondták Marci szülei, mikor látogatóba érkeztek különböző rokonok Marcikéhoz.

Kicsit furcsálták is, hogy a gyermek előbb hegedül, mint minden más, de Marci nagyapjáé volt a hegedű, aki szintén minden előbb csinált így végül ez természetesnek vették.

Aztán amikor már Marci beszélni és járni is tudott már hegedűversenyek nyert, virtuóz, tehetség mondták rá, aki csak egyszer hallhatta őt hegedülni. ű

Teltek-múltak az évek és Marci elismert hegedűművész lett. Azt persze rajtam kívül senki sem tudja, hogy miért.

Én a hegedűje viszont tudom. Marci nagyapjának a lelke beleszállt a hegedűbe, így, amikor játszik rajta tulajdonképpen a nagyapja játszik rajta.

Hiszen minden hegedű tudja, hogy csak akkor lehet minket megszólaltatni, ha a lélek húrjain játszanak rajta.

 

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »