Rózsa Iván: A „szent” ember és a valóság

Rózsa Iván: A „szent” ember és a valóság

Jó pár éve történt…
Az újságíró is elment az estre, melyet (kis)városában tartottak. Az önjelölt „próféta” által, így minden bálványimádó által, feltétel nélkül, mai szentnek tartott férfiú volt a meghívott előadó. A „szent” embert az újságíró korábban tisztelte: végigjárta vele például a szomszéd (kül)város kálváriadombján a keresztutat, az abortuszban elpusztult embriók emlékére. És hiteles embernek is tűnt számára, prédikációi alapján.
Aztán az ominózus esten jött rá újságírónk, hogy akiről korábban elismerő cikket is írt, hogy a „szent” ember hazudik, és tulajdonképpen az érdekeit leső szolga, de nem Isten szolgája. Persze a közönség – legyünk jóindulatúak, talán információhiány miatt – ovációval fogadta és búcsúztatta a „szentet”, és lelkesen adakozott is a „nemes” céljaira.
Az újságíró nem tudta, hogy mit tegyen? ! Ha felszólal és felemlíti, hogy hazugságon kapta a „szent” embert; a hallgatóság tán még meg is kövezi, vagy meglincseli. Kisebbik rossz, ha esetleg csak „liberális” provokátornak, idegenszívű ügynöknek bélyegzik meg. És hát kisváros ez, könnyen kibeszélhetik…
Csöndben maradt hát, és magában tartotta a maga igazságát: „Igaznak lenni jó; hazugnak, álszentnek lenni rossz.” Gyáva volt, vagy bölcsen így gondolta: agymosottakkal kár kommunikálni?!

Budakalász, 2023. december 10.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

81 + = 91

A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel Takarom be magam. Eltűnök valahova, valakiért, Mozdíthatatlan függöny lesz hajam, Testkaréjom olvadt dísszé válik, Langyos fényedben reszketek Magába vesz szívem szüntelen, A végtelen

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »