Szemüveg

Szemüveg.

Egyed-Husti Boglárka

 

Ülök a nappaliban és fáj a fejem. Mostanában elég sokszor fáj.  Aztán este már a mesét se akarom megnézni.  Anyuék se tudják miért fáj annyit a fejem és már ők is aggódni kezdenek. Az iskolába egyre többszőr kell előre ülnöm, mert összefolynak a betűk, míg egyik nap a történelem tanárnő kihívott a nagyszünetbe.

 

„Bogi mióta nem látod a betűket?” -kérdezte.  Hirtelen gondolkodóba estem és meg is ijedtem

mert nem tudtam miért kérdezi, de végül válaszoltam rá.

„Már egy ideje nem látom őket Tanárnő”.

„És a fejed is fáj?”- folytatta a kérdését.

Ezt honnan tudhatta, hiszen neki nem mondtam.

„Igen”-válaszoltam.

„Akkor arra kérlek menj el a szemészetre”.

 

Másnap anyuék elvittek, ahol megvizsgáltak és kiderült rossz a szemem. Kaptam egy szemüveget.

Amikor felhúztam hirtelen mindent láttam és a fejem se fájt.

Akkor nagyon boldog voltam. Ez nagyjából másnap reggelig tartott, amíg be nem mentem az iskolába. Én és az új szemüvegem.

 

Az első ember, aki meglátott így fogadott: „Pápaszemes kígyó”. Egész nap ez ment.

Azt hittem én naivan, hogy abba fog maradni, persze nem maradt abba. Sok gúnynevem lett akkoriban a szemüveg miatt.

Azóta is utálok szemüveges lenni. De sajnos, ha leveszem továbbra is vaksi vagyok.

 

Egyszer elmentem egy nagy klinikára, hogy megnézzék lehet-e műteni. Kiderült, hogy nem.

Sírtam, mire odajött az egyik ismerős és megkérdezte miért nem szeretek szemüveges lenni.

 

Mikor elmeséltem neki a gúnyneveimet ő csak ennyit mondott: „Bogi a gyerekek gonoszak, de mi már így szoktunk meg téged szemüvegesként”.

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »