LÉPJ KI!
Ha fáj a lelked,
ha közeledbe érek,
tudd: Nem én fájok.
Mind, elhervadt álmok…
Homályból áttűnő
testetlen magányok.
Sötétben dermedő
titkok meg talányok.
Múltidéző ősök
játszmái vetülnek
árnyékokba szőve,
használatra készen
élted színterére.
Hozzák a sémát:
Érezd és éld át!
Elporladt lényükből
vegyed a példát.
Nézz körül nyugodtan,
vesd le a kabátot.
Magasból fényekkel
fogadd be Áldásod…
Lélegezz!
Szabad vagy!
Lépj ki a keretből!
Látod most
tisztán már:
Ki jött… a tükörből…
A verset az SZKB: CREDO című előadása ihlette. Az előadás a generációs traumákról, azok hatásáról, feloldásukról és a hitről szólt. (SZKB – Szegedi Kortárs Balett)
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, alkotótársaimnak, hogy része lehetek e közösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…