LÉPJ KI!
ha fáj a lelked,
ha közeledbe érek,
tudd: nem én fájok.
mind, elhervadt álmok…
homályból áttűnő
testetlen magányok.
sötétben dermedő
titkok meg talányok.
múltidéző ősök
játszmái vetülnek,
árnyékokba szőve,
használatra készen
élted színterére.
hozzák a sémát:
érezd és éld át!
elporladt lényükből
vegyed a példát.
nézz körül nyugodtan,
vesd le a kabátot.
magasból fényekkel
fogadd be Áldásod…
lélegezz!
szabad vagy!
lépj ki a keretből!
látod most
tisztán már:
ki jött… a tükörből…
A verset az SZKB: CREDO című előadása ihlette. Az előadás a generációs traumákról, azok hatásáról, feloldásukról és a hitről szólt. (SZKB – Szegedi Kortárs Balett)
kép forrása: https://szegedikortarsbalett.hu/portfolio/credo/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
Már látom – látok !
(Ahogy egy kínai mondás tartja : „Senki nem láthat tisztán, amíg a könnyei nem mosták tisztára a szemét !)
A látás megértést ad, a felismerések elindíthatnak egy tisztább úton. Hetedíziglen hatva.
–
Bámulatos, ahogy a verseidbe ennyire szépen meg tudod írni a lényeget ! Szép tehetséget kaptál ! 🙂🤗🌷
Áldás.
Kedves Erzsébet!
Örülök értő, érző szavaidnak. 🙂
Köszönöm szépen: Zoé
Megint itt jártam – újra és újra elolvasom, mert annyira tömény…ugyanezt 365 szóval írtam volna le, gondolom…érdekes ugyanakkor, nekem a címben megjelenő 2 szó teljesen mást jelent…🙂🏵
köszönöm szépen, kedves Erzsébet!