Hír

Hír

Egyed-Husti Boglárka

Ép, hogy csak kinyitottam a szemem, amikor a mobiltelefonon láttom, hogy több sms és email és hangüzenet is érkezett nekem. Mi történt? Hiszen se névnapom, se szülinapom nincs.

Az egyiket nyitom meg a másik után és egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak. Ez biztos nem? Rossz vicc? Elírás? Nem létezik? Vagy mégis? Nem. Hiszen tegnap még beszéltünk.

Felkelek az ágyból, gyorsan lefőzők egy kávét, hátha csak elolvastam valamit vagy még félálomba vagyok és ez most csak az álom része így miután teljesen felébredtem ismét megnézem a telefont és egyre több hír jön ezzel kapcsolatban.

Nem. Mondom magamba. Ez biztos elírás. Elgépelték. Tegnap beszéltünk, bár furcsa volt a hangja, de betudtam annak, hogy fáradt volt.

Beszélnem kell valakivel, aki szintén ismeri, hogy ez biztos csak vicc.

Gyorsan fel is hívom. Ő hangja reszket és sír. Valóban megtörtént, mondja.

Most egy hang, egy üvöltés erősebb lesz mindennél. Nem az kizárt. Ezt nem tehette magával?

Hajni a világ legerősebb embere volt, akit ismertem. Sosem panaszkodott, tette a dolgát. Igaz sokat cigizett, de általában mindig jókat beszéltünk.

Ő egy erős nő volt az én szemembe, sose láttam rajta gyengeség jelét. Mikor beszéltünk akkor is azt mutatta kifelé, hogy jól van.

Milyen érdekes az élet? Mit mutatunk kifelé és milyen démonokkal küzdünk befelé?

Hajni a kollégám volt, tegnap még beszéltünk.

Mára halott, öngyilkos lett. Reggel bevett egy csomó gyógyszert majd a fejére húzott egy zacskót és meghalt. Nem volt semmi zaj, se sírás. Egyszerűen csak elment. Hozott egy döntés, hogy ő most itt és most ki akar szállni.

Hajni már nincs és sose tudom neki elmondani, mekkora űrt hagyott maga után.

Vége

 

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »