Temetői találkozás

Temetői találkozás.

Egyed-Husti Boglárka

 

Pár hónapja halt meg a kolléganőm és megkértem a családját hadd mehessek ki hozzá a temetőbe. Amolyan részvétnyilvánítás miatt. Leírták hol fekszik a gödöllői temetőben így másnap elindultam megkeresni a parcellát és a sírt.

A temető csendesnek tűnt, pár új virág hevert a sírok között. Friss virágoknak tűntek. Tegnap esett az eső így egy kicsit sáros volt a sírok között az út, de nem volt annyira vészes.

Ahogy mentem mendegéltem ott volt a harang. Hirtelen bukkant elő, pedig magas volt, de én szokásomhoz híven a gondolatimmal voltam elfoglalva.

Aztán jobbra fordultam és ott volt előttem egy férfi. Azonnal megismertem. Hirtelen mintha megállt volna a szívem verése is.

Ő volt az. Miklós.

A szemeit ismertem fel, ő maga kicsit változott csak meg, de a lényeg az volt, hogy ő most itt van, ahol én pont a Temetőben.

Ő is megismert, hiszen köszönt és elindult felém.

Elindultam én is felé, kicsit mosolyt színlelve, hogy örülök neki, de belül magam se tudom mit is éreztem.

Szia Bogi-köszönt. Ezer éve nem láttalak.

Szia Miklós-köszöntem vissza. Valóban rég láttuk egymást.

Aztán kicsit beszélgettünk. Pont jött virágokat tenni a bátyja sírjához. Akkor azokat a virágokat láttam befelé jövet. Elmondtam én is, hogy miért jöttem. Láthatóan ő is zavarban volt.

Kicsit még beszélgettünk aztán mennie kellett tovább-ahogy nekem is.

Még most is zavarban vagyok, ha rá gondolok, hogy ennyi eltelt év után ismét találkoztunk ott a temetőben, ahol annak idején csókolóztunk egymással.

 

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

8 + 2 =

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »