Tréfábián nagy bejelentésére várva

A tapasztalt és dörzsölt kancellár, Tréfábián immár csaknem 25 éve, erős kézzel irányította Heccengóciát, ezt a kicsi, de büszke országot. Sikerét támogatói és ellenfelei homlokegyenest különbözőképpen magyarázták. Hívei szerint azért tudott ilyen sokáig a kormányrúdnál maradni, mert nagyon jól ráérzett, mit vár tőle a nép. Politikai riválisai ellenben azt hangoztatták, hogy Tréfábián felelőtlenül szórja a kincstár pénzét népszerű, ellenben hosszú távon felesleges beruházásokra és intézkedésekre. Akárhogy is, egy biztos: ha a veterán kormányfő megszólalt, arra odafigyelt mindenki. Amikor tehát híre ment, hogy az év utolsó napján egy hatalmas bejelentésre készül, természetesen nagy volt a várakozás.

December 31-én délután aztán össze is gyűltek a média képviselői a kormányzati sajtótájékoztatók megszokott helyszínén, a parlament ódon épületének egyik tágas és díszes előadótermében. Tucatnyi mikrofont állítottak fel a pódium közepén lévő, egyszerű szónoki állványra – amely Heccengócia címerével, egy piros-sárga bohócsapkával volt díszítve –, a széksorok mentén, két oldalt operatőrök sorakoztak fel a kameráikkal, a nézőtér pedig megtelt a laptoppal vagy mobiltelefonnal felfegyverkezett újságírókkal. Fojtott hangú beszélgetések moraja hallatszott a teremben, és a jelenlévők időről időre arra az oldalajtóra pillantottak, amelyen át a politikusok be szoktak vonulni.

A helyi sajtótermékek, tévécsatornák és rádióadók két táborra oszlottak, aszerint, hogy szimpatizáltak-e a kancellárral. A kormánypárti média általában igyekezett Tréfábián sikereit kiemelni, és a politikus pozitív üzeneteit ismételgetni, míg az ellenzéki orgánumok rendre a vezetői hibákat és tévedéseket hangsúlyozták, kérdésfeltevéseikkel pedig igyekeztek kellemetlen helyzetekbe hozni a kancellárt. Az évek során kialakult az a szokás, hogy a különböző felfogást képviselő újságírók elkülönültek a teremben, és a kormánypártiak az egyik, az ellenzékiek a másik oldalon kerestek maguknak széket. Beszélni sem igen beszéltek a másik csoport képviselőivel, inkább gyanakodva méregették egymást.

Tudni kell, hogy a heccengóc politikai életet két nagy párt uralja: a Kétlépésesek és a Kartávolságosok. Ezek között az alapvető világnézetbeli különbség abból fakad, hogy mit gondolnak a szemeteskukának az utcaajtótól való helyes elhelyezési távolságáról. Évszázadokkal ezelőtt ugyanis hatalmas sztrájkot tartottak az országban az utcaseprők és kukások, ami akkor több napra úgy megbénította a mindennapi életet, hogy azóta is a szemétszállítás ügye a politika központi kérdése. Maga Tréfábián hivatalosan a Kétlépéses Párt színeiben politizál, de azért igyekezett némi távolságot tartani tőlük, és azt a képet kialakítani magáról, hogy amolyan pártpolitikán kívül álló szereplője a közéletnek. Mindenesetre a kétlépéspárti sajtó néhány kivételtől eltekintve pozitívan szokta értékelni a munkásságát, a kartávolságpárti médiában ellenben éppen az számít ritkaságnak, ha nem kritizálják a kancellárt.

Tulajdonképpen a legtöbb újságíró nagyrészt már ez alkalommal is előre megírta a cikkét, a híradósok fejében pedig összeálltak a beszámolók a sajtótájékoztató megelőzően – hiszen mindkét oldal esetében megvoltak a szokásos szófordulatok és gondolatok, amelyek rendre szerepeltek a Tréfábiánról szóló híradásaikban. Már csak arra vártak, hogy készüljön néhány friss felvétel a kancellárról, illetve elhangozzon tőle néhány új, jól idézhető mondat, amelyekkel színesíthetik az írott vagy mozgóképes anyagaikat. A tapasztaltabb sajtómunkások egyébként sem számítottak különösebb újdonságra, a többségük szinte már a szalagcímeket is látta maga előtt.

A kancellár egy kicsit mindig késett a sajtótájékoztatóiról, de túlságosan sokáig nem szokta megvárakoztatni a médiamunkásokat. Ezúttal azonban mintha szándékosan próbára akarta volna tenni a megjelentek türelmét. A késedelem pedig felcsigázta a kíváncsiságot. Egyre fokozódott a várakozás a teremben, egy idő után szinte már tapintható volt az izgalom okozta feszültség. Tréfábián azonban továbbra sem jelent meg. S ahogy a türelem fogyott, úgy kezdett nőni a hangzavar a teremben. Elindult a találgatás, hogy mi történhetett, néhányan hangosan be is kiabáltak valamit.

Nem lehet tudni, hogy ki kezdte, de egy ponton néhány újságíró összeszólalkozott, és a vita csakhamar tettlegességig fajult. A felfokozott hangulatban egymásnak estek a kétlépéspártiak és a kartávolságpártiak. Volt, aki inkább kimenekült a teremből, hogy a kameráját vagy laptopját mentse, de a többség akarva-akaratlan belekeveredett a tömegverekedésbe. Kis idő elteltével megjelentek a parlamenti őrség tagjai, és véget vetettek a dulakodásnak, hogy aztán mindenkit kitessékeljenek a helyiségből. A médiamunkások értetlenül morgolódva hagyták el a termet.

Január 1-jén aztán a híradások egyik része arról számolt be, hogy a sikeres év önmagáért beszél, a kancellár ezért nem érezte szükségét az év végi magyarázkodásnak; míg mások arról tudósítottak, hogy Tréfábián az egész éves kudarcos kormányzás után még az újságírói kérdések elől is gyáván megfutamodott. A sajtóteremben kitört verekedés a legtöbb beszámolóból kimaradt, csak egy-kettőben említették meg futólag.

Barna Benedek
Author: Barna Benedek

Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. A témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám – egy mesegyűjtemény – az Irodalmi Rádiónál talált otthonra, a 2024-re tervezett könyvkiadások között szerepel. Emellett elkezdtem ide, erre az oldalra feltöltögetni a szerzeményeimet, és időközben néhány rövid írásom nyomtatásban is megjelent: – „A gödör” című novella a „Cirkusz a moziban” antológiában (Irodalmi Rádió, 2023) – „A kivételes nap” című vers a „Szerelmemnek Bálint-napra 2024” antológiában (Irodalmi Rádió, 2024) – „A gép, ami minden kívánságot teljesít” című mese a „Szitakötő” folyóirat 65. (2024/1.) számában – A „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” című novella a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában (Irodalmi...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 8 = 1

Versek
Halászné Magyar Márta

Pünkösdi Rózsa

Pünkösdi rózsa szára hajolva,  görbe a háta,  lába már sánta.    Életre hívták,  szülője nincs már.  Sima volt arca,  gond ránccal varrta.   Sápadt az

Teljes bejegyzés »
Názáreti templom kupolája, fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Ne feledd

Ne feledd, hogy nem vagy egyedül, Jóistennel minden kiderül. Kint a rétnek sok virága, nyílik néked vidámságra, míg vidámságod nem hagy egyedül. Ne feledd, hogy

Teljes bejegyzés »
Fényszívek, Fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Gazdag szegények

Gazdagok a szegények, kik az Úrban serények. Az életed drága kincs, e világon párja nincs. Gazdagok a szegények, kik az Úrban remélnek. Szeretetből megélnek, csak

Teljes bejegyzés »

Bántó szavaid

Szavaid marnak, mint tüdőt dohánypor, fájnak az igazságtalan jelek, a jókedv elillan, mint a kámfor, kár, ha szád bántó szavakat fecseg. Ne gondold azt, hogy

Teljes bejegyzés »
Közösségi kenyér, Mecséri Ildikó olajfestménye
Versek
Mecséri Éva

Az élet kenyere

Nagyon éget a kemence, igen erős annak füstje. Nem szeretem dolgokban, nehézségben, poklokban. Az élet mégis varázslat, kenyeret süt parázsban. Van ereje, melege, benne sül

Teljes bejegyzés »
Egy csepp eső, Mecséri Ildikó olajfestménye
Versek
Mecséri Ildikó

Egy csepp eső

Csak egy csepp volt, parány, jelentéktelen, mégis belefért a végtelen. Egy kis bogár véle szomjat olt, majd a fákon röptében gyümölcsöt olt. A te szíved

Teljes bejegyzés »