Lábujjhegyre ágaskodva
székre állsz, hogy lássad
évről évre, szépen lassan
előbukkan állad
napbarnított nyurga lábad
visszacsodálkozik
nem akarod elhinni,
hogy tehozzád tartozik
idegennek mégis szépnek
látod az új képet
minél többször visszafordulsz
hivalkodva nézed
hozzászoksz a látottakhoz
fésülöd a hajadat
kisebb-nagyobb hibáiddal
elfogadod magadat
hosszú, rövid
vörös, barna
szőke, ősz
vagy fekete
lehet copfban
később kontyban
ez marad a kerete
Author: Ladányi Anita Ágnes
Ladányi Anita Ágnes vagyok. 1976. június 19-én születtem Budapesten. Családommal Szentendrén élek. Francia nyelvtanári szakon végeztem Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. Évekig az íróasztal fiókjának írtam, ma már másként gondolom. Ha csak egy embernek is örömet tud nyújtani néhány versem, akkor már megérte.