Alkímia

Korhangulat ízűek a versek…

élvezném, de keserű lesz számban

a megerjedt létezés

lírai valóságlepárlása.

Lenyelni nehéz, kiköpni már késő,

engedek a szplín felszívódásának.

Átcsorog a szavak toldalékain,

s bennem él a világ rezignáltsága,

de csak néhány pillanatig

létjogosult bennem a szenvedés.

Ez nem az enyém, a költészet sajátja,

az emberé, aki terápiaként

szavakba szublimálja kínjait,

de nem tudja, hogy minden leírt

sorba valóságot vet, s a holnaptól

mit remél. Én édes ízt.

A lét kínkeserveit

nem szaporítom szóval.

Cukorként kristályosítok malasztot,

szeretet- és fénydimenziókat,

formába zárva a változás folyamatait.

 

Nem hiszi az ember, pedig alkimista:

mielőtt megéli, már formálja a mát.

Az alkotó hatalma: megőrzi vagy átírja

a jelen depresszív realizmusát.

 

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 41 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Érett szerelem

Pár boldog év veled, talán néhány száz lehet. Nem sajnálom, adom mindet, nem tartom meg, csak a szépet. Hát menj! Vigyen a szél! Köszönöm, hogy

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

Cipőkötés

Ha egy dolog van, mit lehet rólam tudni, hogy legjobb helyet találom meg mindig cipőt kötni. Tudatalatt már már akarva akaratlan, hogy megállok egy egy

Teljes bejegyzés »

Hosszú séta

Lépés lépés után, kimért lassúsággal, tavaszi kabátban, kezében sétabot. A Tuileriák fái között a kertben szél lengeti a gyenge virágillatot.   Ahol a sétány véget

Teljes bejegyzés »

Vitézek mi lehet…

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett Vitézek mi lehet ez széles föld felett Sajnos szégyen és gyalázat, elhagyott a jóság és alázat A korrupció

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
P. Tatár Judit

Adventi életképek 2. Ördögpirula

Délután ötkor Évi és kollégái befejezték aznapi munkájukat, összepakoltak az íróasztalukon, felvették a kabátjukat, majd elindultak haza. A Hivatal folyosóján még együtt vonultak, de amint

Teljes bejegyzés »

Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »