Ekvilibrium

Valami leesett. Magasról jöhetett,

mert a becsapódás kráterében

porhanyóssá vált néhány berögződés.

Megértem, a begyepesedés nincs értem,

ha szánt szándékom, magokat ültetnék.

 

Vajon sulykot vetettem? valami égbekiáltót

és most aratom a sújtást.

Majd elsimítom, mit a behatolt kihantolt,

ha látom, az ég mit is vetett ki rám.

Üstököst, talán uránuszi mennykőt,

nézőpont: sorscsapás ez vagy kegyelem,

a megrázkódtatástól kihaltak bennem a dog-mák,

s a ragadozó tegnapok, melyeknek

prédája lettem példája helyett.

Nem veszem zokon tévedésemet,

se amit tudatnak a bűnök,

kitaposták belőlem a megütközések,

bejáratódtam, hévvel érkező

felismerések bugyognak fel. Tűröm.

 

Valami leesett, nyomában a nyugalom mélyül,

átszellemülnek az ösztöngyökerek.

Valami évül, a barázdák összesimulnak,

integrálódnak a pólusrétegek.

A bevillanót a szívembe vezetem,

amíg befészkel, melegíti átlényegült, emelő cél.

Ami megszületik, felnevelem:

egyensúly ott terem(t)het,

ahol az ég és a föld egymáshoz ér.

 

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 41 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


SZÓFONÓ – 2024. november 11.

2024. november 11-én ismét hét szerzőnk alkotásai kerültek terítékre a SZÓFONÓban. Wolfné Rácz Erika, Felföldi Lajos, Molnár Julianna, Panyi Szimóna, Radnóti Katalin és Danny Waiter

Teljes bejegyzés »

Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, én vajon hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én kihez bújhatnék? Ki vigasztalna, ha szemem könnyben ég ? Nélküled-jól tudom,-nem ugyanaz

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »