Kilátás ódai magasból (Hommage á József Attila)

itt ülök csillámló sziklafalon

ahol téridő hajol

a távol’ előtt

bejártam az irodalom

felkapott magaslatait

rajongtam

újsütetű ormokon

hagytam csalódásaim

 

ide visszahúz a lelkem

itt megszólít, marasztal

itt ragyog még valami

amit máshol is keresek

s nem fénymázas, talmi kincs

a szavak itt hiátust töltenek

se idő- se térköze nincs

a kereső-, emelkedő-vágynak

pedig megtölti szívem is

az itt hagyott elérhetetlenség

metsző fájdalmával

 

merengek hegyei sörényén

szemsugár kócolja rímfürtjeit

éppen kilencven évnyi a távol’

ám hangja él, körbeér

az örökzöld lemezen

ódája zeng, a (fel)tűnő

intervallum elvarázsol

 

itt ülök csillámló sziklafalon

párja nem szökik a szembe

párhuzamot sem kínál fel a most

a jelen felszíne(s) lejtős:

csúcsnak kiáltott meredélyek

ereszkedők, sivár vonulatok

ahol (k)árokba csúszik a mérték

ha látná, örülne?

utol nem érték

ahogy ő sem a kedvest

de szavai sziklává alvadtak

hogy tanúskodjanak

kitöltve minden lényeget

és a távolságot; magasságait

a jelen méri, s talán a jövő éri el

 

itt ülök csillámló sziklafalon

alattam fénytelen völgykatlan

nem siratom

ami lehetne, de nincs

ami van, széthull darabokra

addig itt maradok –

hogy őrizzen

hogy őrizzem –

a sziklába kapaszkodva

 

[talán csak elvakít csillogása

csalfa a görbülő szemtükör

(f)élénk gyémántok lapulnak valójában

elfedő, fénytelen, koholt (f)ércek közt]

 

 

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 41 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »