Kristályhangon

Negyven éve pendülnek húrjai,

mégis reszket még torkomban a hang,

negyven év szén-dioxidját fújta ki

öt tüdőlebenyem, de valami bennragadt,

és fáj, mintha remete keze

róná lélekvonását garatom barlangfalára

és vár dekódolásra üzenete.

 

Talán elfojtott sikolyok, paralel életek fogadott

némaságai, valami pecsét az elszólt

tévedésekre, valami ígéret,

valami kimondatlannak súlya nyom,

nem tudom, miért és meddig hordozom

aspektusaim görgetegeit, mi az,

mit ki kell mondanom,

hogy megtisztulhasson barlangrendszerem

szívtől a mennyekig.

 

Mert eltorlaszolja bennem az Eget,

pedig Hozzá fordulok, hogy legyek

bátor, erős, belső küzdelemre kész,

hitem a helyes irányba vezet:

a virágzó életfa teteje a cél.

Őt szólítom hangtalan szavakkal,

léghajó sorokat felhajtó sóhaj invokációm,

a ki(s)írt fájdalom betűkönnycseppjét

Nap issza kioldva testemből bánatgyökerét.

 

Kikiabálnám, hogy meghallja minden szív:

ez csak átmenet, súg a korszellem, az újba átvezet,

ha kész vagy tisztulni, elengedni létezéseid

sűrű és sziszifusz terheit,

hogy felszabadítsd és megválthasd magad.

Ő csak az utat mutatta, helyetted

nem teheti meg, de elmondja, hogyan

emelkedj az éteri fény felé. Őt kell követned.

Melyik útra lépsz? Egyik evolúció:

Krisztus-tudat és elnyert halhatatlanság,

vagy szelekció, amely újra inkarnál,

járhatod egy új világév periódusát

néhány ezerszer, mindig új testben.

 

Itt van az új, lehorgonyzott Ég,

társteremtő vagy, hogy Fénykertekben élj,

légy bolygód gondnoka, emlékezz eredetedre!

Hited kitart, míg átalakulsz és birkózol

a változással? Ez vizsgája érettségednek,

a jutalmad plazmikus és felszabadult életforma

maradandó, aktivált fénytestben.

 

A mellkasom gátak nélkül

szív-ja a Fényt, Ősforrást lélegzem,

nyílt barlangom csillagcsarnok,

kristályhangon innen árad megtestesült

szeretetem kvantummezeje.

 

 

 

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 41 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »