Zongoraleckék

Lázadó metronóm a szív, ha billentyűin

észérvek zongoráznak érzések helyett.

Mint mikor disszonáns dobolás dübörög,

a ritmuszavar kardinális hangulatai

nem csak a dobogón, egész teremben

szétterpeszkednek. Lehetne négykezes,

és koherens a szólam, de még gyakorolnom kell,

a szétzilált ütemhatárba beleütközöm,

kottányi kapaszkodóm sincs,

légpárnám a torpanásnyi csend.

Talán ha hangnemet emelek

a gondolattorlódások közt,

a pálcát tört karmestert kiengesztelem.

De ez nem az a hang, talán az üresjáratra

fellépő létközi fájdalom zokog.

Nem, nem a szívem az, odakintről jön,

egyre harsányabban a változás kopog.

A kilétét kürtölő zsigerek azt súgják,

de a hangvételből is megérzem,

a jöttét kísérő makacs immunitás

nem kiküszöbölhető, ellenvetés nyög a kilincsen,

huzavonát nyújtva vonzás és taszítás között.

A harmóniát vártam, de a változással jött.

Hogy beengedjem-e, vagy hagyjam

dörömbölni még a hátam mögött,

el kell döntenem. A metronóm kileng,

a felismerések törnek így határt: nincsen visszaút,

ez már visszaszámlálás, a nemdöntés üteme.

A változás nem vár, nem beengednem,

vele mennem kell, alkotni új szimfóniát,

amely már négykezes lehet és összehangolt.

A kétségeket magukra hagyom, bedobozolom

kötelékeimet, a sóvárgásokat, a kishitűséget.

Elhagylak dráma, nem az enyém voltál, csak egóm

tragédiája, nem tart vissza már elégedetlenséged!

Becsaptam magam, de megfizetem az illúziók árát,

nem tartozom, csak a régi dallamot hagyom itt neked.

Már más leckét tanulok a lélek zongoráján:

magamhoz mostantól feltétlen hűséges leszek.

 

 

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 41 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »