Kis város

Segítség! – kiáltotta Margaret majd csönd borult a családi házra. Egy hónappal ezelőtt Margaret és férje Jose elhatározták, hogy ott hagyják a nagy város zaját és kiköltöznek egy kis városba Lundviába. Jose tervezőként szinte bárhol a világban tudott dolgozni feleségének pedig íróként jobban tetszett a kisvárosi élet amúgy is.

Lundviába érve hamar találtak egy számukra megfelelő házat a festménybe illő fehér kerítés a rózsáktól pompázó előkert a gyönyörűen kövezett behajtó és persze a szürkére festett épület. Modern kinézete ellenére nem volt számukra megfizethetetlen, sőt mondhatni jó vásárnak bizonyult. 3 héttel első ott járásuk után már a dobozaikkal léptek fel a ház lépcsőin. Jose hagyomány tisztelően feleségét az ölébe kapta és már be is vitte új otthonukba. Az első éjszaka a családi házban nyugodtan telt. Másnap kipihenten mentek dolgozni. Élvezték a sírig tartó csöndet, amit csak a madarak vágtak át néha egy-egy énekkel. Margaret gondosan elkészítette férje ebédjét és útnak indult dolgozni. A férj késő este ért haza mindig munkájából ez most sem volt másképpen. „Marie! Hazajöttem!” – kiáltotta Jose. A hálószobába érve észrevette felesége mozdulatlan testét, melyet a hideg verejtékek leptek el. „Marie! Marie!” – szólongatta Jose. Margaret ekkor kinyitotta szemét és férje rémült tekintete tárult elé. Szia Jose! Mikor értél haza? – kérdezte a kábult asszony. Nem rég értem haza drágám. Mi történt veled? – kérdezte a rémült férj. A szekrénybe pakoltam a ruhákat mikor megpillantottam egy szempárt és végig futott rajtam a hideg. Ennyire emlékszem, aztán már csak arra, hogy szólogatsz és megláttalak. Jose odarohant a szekrényhez kinyitotta, de nem talált ott semmit. Nincs itt semmi, biztos csak a kimerültség. – vigasztalta feleségét. Másnap ugyanúgy indult, mint az előző nap lefőzte férjének a kávét és oda csomagolta ebédjét. Elég rosszul aludt a tegnapi események miatt, így elhatározta ma inkább az új könyvén dolgozik. A férj este hazaért a feleségét újra ájultan találta a hálószobában. „Marie! Marie!” – szólogatta Jose feleségét. Marie magához tért elmesélte, hogy új könyvén dolgozott mikor valami kopogásra lett figyelmes felállt, hogy kinyissa az ajtót, de ekkor résnyire nyílt a gardrób ajtaja a szempár megint rámeredt és újra csak arra emlékszik, hogy férje rémülten szólítja. Drágám holnap egész nap pihenj menj el vásárolni hátha csak az elmúlt események kimerültsége. Szerda reggel volt a feleség kimerülten újra megfőzte férjének a kávét és ebédjét odacsomagolta. A férj megölelte feleségét majd mielőtt elindult volna vissza kiabált feleségének: „Vigyázz magadra Marie!” – és ezzel elindult dolgozni. Margaret felöltözött és útnak indult, hogy felfrissítse magát. Elsőnek betért egy fodrászüzletbe, ahol egy idősebb nő fogadta. Miközben új frizuráját készítette a nő faggatta a számára ismeretlent. Elmondta neki, hogy őt Annának hívják és hogy családja évtizedek óta itt él. Mikor Margaret is bemutatkozott és elmondta, hogy a Fenyő utca 13 szám alatti házba költöztek a nő kezében megállt az olló és a fésű és a fiatal nő szemébe nézett a tükrön keresztül. „Kedvesem! Nagyon vigyázzatok!” – majd gyorsan elhallgatott a nő. Ezután csöndben folytatódott a munka. Margaret haja elkészült lépett a fodrász ajtaján ki, mikor Anna odalépett hozzá mondott valamit furcsa talán latin nyelven, amitől az ifjú asszony úgy megrémült esze ágába se jutott tovább ott maradni. Ahogy sétált a városban talált egy ruhaszalont. Elgondolkozott, hogy az utóbbi idők rohanásai miatt teljesen elfeledkezett magának manapság akár csak egy csinosabb ruhát is venni. Betért a boltba, ahol az eladó kedvesen üdvözölte. „Szép napot gyermekem! Tudok segíteni valamiben?”. Margaret körbe nézett sok gyönyörű ruhát pillantott meg. Izabella odarohant hozzá és azonnal a rá illő méretű ruhát nyomott a nő kezébe. „36-os.” – mosolyogva közölte Izabella Margarettel, majd a próbafülkéhez kísérte. A nő mosolyogva elfoglalta a fülkét és míg a ruhákat próbálta beszélgetésbe keveredett az eladóval. Izabella kedves és barátságos természete hamar félelemmé alakult mikor a nő elmondta, hogy a Fenyő utca 13 szám alá költöztek férjével. Margaret a ruhában azt érezte újjá születik, így megvásárolta. Mielőtt kilépett az üzletből az eladó odalépett hozzá, vállára helyezte kezét, majd dörmögött valamit latinul még talán ugyanaz is lehetett, mint amit Anna mondott a fodrászatban. Margaret haza indult mikor megcsörrent a telefonja. Jose írt neki üzenetet „Drágám ma úgy néz ki hamarabb végzek sietek haza. Szeretlek” Margaret arcán hatalmas mosoly húzódott végig és hamar elfeledkezett a nők intelméről. Séta közben megcsodálta az utak szélén magasba emelkedett tölgyfákat a zöldellő füves udvarokat a tiszta rendezett kerteket. Elhatározta folytatja a ki csomagolást és férjét meglepi valami vakmerő vacsorával. Kinyitotta kiskapujukat megcsodálta a pompás rózsákat beleszagolt az édes illatú virágágyásba majd bement a házba. Felment a hálóba, hogy főzéshez megfelelő öltözékben álljon neki a vacsorának. Mikor belépett a szobába a gardrób ajtaja tárva nyitva volt. Hirtelen egy nagy csattanás hallatszódott ahogy a szoba ajtaja bezárult, végül Margaret eszméletlenül a földre zuhant. Férje hazaérve feleségét kereste. „Marie! Marie!” – kiabálta Jose. A nőt ugyanott ugyanabban a helyzetben találta, mint előtte napokban. A nő magához térve elmesélte, hogy arra emlékszik bement a szobába majd egy fagyos szellő suhant el mellette és bezáródott az ajtó ő pedig érzett egy hideg érintést az arcán. Utána már csak a férje félelemtől telített arca tárult elé. „Kérlek Marie, holnap látogass el dr. Irmannhoz, hátha tud adni valami gyógyszert, hogy ki tudd magad pihenni. Napok óta nem alszol jól.” Az este további részében kiszakadtak a hétköznapokból és Jose elvitte Margarettet vacsorázni. A nő látszólag teljesen boldog volt, de éjszaka, míg férje aludt, az interneten próbált magyarázatot találni a különös jelenségre. Csütörtök reggel felébredt elkészítette férje kávéját, ebédjét és megígérte Josenak felkeresi az orvost. Dr. Irmann Jose régi barátja volt. Margaret elmondta az orvosnak részletesen az elmúlt napok eseményeit, majd a férfi felírt egy altatót a nőnek. A nő hazafele tartott mikor észrevette Annát egy kis üzletben. Barátságosan üdvözölte, de a nő fagyos tekintettel nézett Margaretre. Folytatta vásárlását és mikor visszafordult Annához a nő nem volt sehol. Margaret hazament és nem öltözött át, hanem neki állt elkészíteni a vacsorát. Félelem járta át, ha egyedül a hálószobára gondolt. Ahogy ezen elmélkedett suttogás rázta fel a hálószoba felől. Margaret remegő kézzel késhez nyúlt majd elindult a szoba felé. Léptei nehezek voltak recsegtek a padló deszkái. Közelebb érve a szavak egyre érthetőbbé váltak. “Gyere gyermekem csodásan áll a ruha próbáld fel “Margaret megtorpant, remegés lett úrrá rajta a kés szinte cikázott ujjai között. A hang ismerősen csengett, de mit keresne Izabella a házukban. Halk kuncogás után hideg szellő suhant végig a folyosón és érezte, hogy valami ismeretlen hatalmas erő megragadja karját melyben a kést tartotta és neki szorítja a falnak. Pillanatok telnek el, hogy levegő nem jut át fojtott torkán. Majd hirtelen a földre zuhan. A rémületben nem vette észre, hogy csak ő zuhant a padlóra és a kés tovább lebegett, ahol korábban ő tartotta. Ekkor a dermesztő hideg újra torkon ragadta és a kést a lábába szúrta. Margaret a fájdalomtól elájult. Jose hazaért a munkából mikor meglátta vérbe fagyba feleségét. “Marie! Marie! “– ordította torka szakadtából. A nő magához tért. Férje némi habozás után berakta a kocsiba és elvitte a közeli kórházba. A kórházban az egyik ápoló figyelmes lett az idegenekre és a gyanúsan ismerős jelre a nő lábán. Vállalta, hogy ellátja a nő sebét. A férj egyre aggasztóbbá vált, felesége különös viselkedése miatt. Hazamentek és a nő beszedte a dr. Irmann által felírt altatót. Másnap reggel a nő kipihenten ébredt fel napi rutinjain átfutott. Elkészítette férjének a kávéját és odacsomagolta ebédjét. Jose elindult dolgozni nagyon kimerülten, mert a Marie-val történtek megviselték. A nő pihent a nappaliban. Majd felülkerekedett fáradt testének fájdalmán és elment a könyvtárba, hogy keresse a megoldást a házban uralkodó rendkívüli erőkre. Bolyongott a könyvek között majd talált a könyvtárnak egy zárolt szekcióját, ahol a földönkívüli erőkről szóló könyvek voltak elzárva. Kíváncsisága és feszült gondolata összefogott az ép ész érvek ellen és belopózott a tiltott zónába. Annyira belemerült az ott felfedezett erőkbe, hogy nem vette észre mennyire eltelt az idő. Margaret férje hívásait sem vette észre, és azt sem, hogy a Jose SMS-ezett neki arról, hogy korán végez a munkahelyén és nemsokára indul haza. Mivel órák teltek el a férfi üzenete óta, Margaret rémülten, lefehéredett arccal kapkodva felvette kabátját és rohant férjéhez. Mikor hazaért látta, hogy már férfi autója a beállójukon áll. A ház kívülről békésnek tűnt, viszont a bejárati ajtót észrevette, hogy résnyire nyitva maradt. Jose gondos és alapos természetébe nem fért bele, hogy egyszer is nyitva hagyja az ajtót, így már tudta az őt napok óta kínzó erő férjét is behálózta. Rémült hideg verejtékben úszó arccal lépett be házukba. „Jose! Jose! Drágám, merre vagy?” Margaret próbált minél hangosabban kiabálni, de megdermedt testéből csak nyüszítő hangként csúsztak ki a szavak. „Jose! Kérlek válaszolj!” – ismételte meg Margaret. Miután végig ment a nappalin és a konyhán a nő tudta férjét a dermesztő hálószobában fogja megtalálni.

Lassú léptekkel, de annál erősebb szívveréssel indult el a szoba felé. Kinyitotta az ajtót, s a látvány elé tárult. A szoba megtelt egy láthatatlan erővel a fény kiszorult a szobából a nő megpillantotta férje mozdulatlan hófehér testét. Próbált odarohanni hozzá, hogy felébressze, de ekkor a démon elragadta tőle s a falhoz nyomta. Margaret érezte, ahogy kiszáll minden erő a testéből utolsó leheletét összeszedve kiabált egyet majd nem maradt más csak a teljes sötétség.

Balla Adrienn - Audrey
Author: Balla Adrienn - Audrey

Balla Adrienn vagyok, Taksonyban élek férjemmel. Építőmérnökként végeztem jelenleg is kivitelezésben dolgozom. Kedvelt időtöltéseim közül kiemelném a kertészkedést, horgászást, olvasást és az amigurumi horgolást. Gyerekkorom óta foglalkoztat az írás. Verseimnél főbb szempont a pozitív gondolkodás, akkor is, ha épp nem minden gyönyörű.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »