Moziszékek

Amikor elkészült az új kultúrház, a környékbeli fiatalok minden hétvégén mulatságot rendeztek. Végre lett egy nagy, fűtött helységük, ahol összejöhettek. Úgy illett akkoriban, hogy senki nem ment üres kézzel a régen várt találkozókra. Ilyenkor a férfiak friss, karcos borokat vittek, a lányok süteményeket hoztak, az idősebbek néhány új pletykával és egy-egy pakli kártyával érkeztek. Beszélgettek, táncoltak, mosolygósra változtatták a máskor oly szomorú falakat.
Hétközben itt voltak a tanácskozások és – mióta a Szövetkezet düledező pajtája beázott, – a választások is.
Az idei év gazdag termést adott a falunak. A raktárakat feltöltötték, a többletet eladták, a pénzmagot gondosan megforgatták. Traktorokat vettek, felújították a présházakat és szélesebb körű mulatságot terveztek. A tanyaszélen élő öregeket is meghívták az eseményre. Az egyik Pesten dolgozó fiatalember mozgófilmet és vetítőt szerzett, az elnök pedig teherautóval hozatott egy rakomány felhajtható ülésű modern moziszéket. Vaslábakon álltak összecsukva, tízesével. Némelyik a rozsdától teljesen összetapadva, kinyithatatlanul várta látogatóit.
Gyülekeztek az emberek. Amikor mindenki megérkezett, az elnök felmászott a pódium illatos fadeszkáira és elmondta összefoglalóját. Megköszönte a munkát, a termést, azután az újonnan szerzett széksorokhoz invitálta az idősebbeket.
A világítást lekapcsolták. Egy Pestről hozott öreg kópiát vetítettek, amin régi korok újságaiból ismert színészek játszottak.
Amikor véget ért a film, felgyulladtak a fények. Az ifjabb párok újra összebújtak. A férfiak asztalokat hoztak. Egymás mellé állították őket és fehér abroszokkal leterítették. A lányok, asszonyok térültek-fordultak és pillanatok alatt telerakták pogácsákkal, süteményekkel. Mielőtt a szokásos evés-ivás, nótázgatás megkezdődött volna, az elnök felfigyelt néhányukra a hátsó sorokban.
Fájdalmas arccal, hátukat tapogatva görnyedtek az öregek.
A bicegős postás még a kinyithatatlan moziülés tetején kuporgott, kezével a térdéire támaszkodva. Az elnök meglepődött, majd közelebb ment hozzá. Mosolyogva kérdezte:
– Hogy tetszett a film, Józsi bácsi?
– Jó volt az, de én többet nem nézek végig!
– Aztán miért nem? Pesten az idősebbek minden héten moziba mennek.
– Akkor bolondok ezek a pestiek! Hogy tudnak így ülni két órán keresztül?

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

98 − 91 =

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »