Amikor elkészült az új kultúrház, a környékbeli fiatalok minden hétvégén mulatságot rendeztek. Végre lett egy nagy, fűtött helyiségük, ahol összejöhettek. Úgy illett akkoriban, hogy senki nem ment üres kézzel a régen várt találkozókra. Ilyenkor a férfiak friss, karcos borokat vittek, a lányok süteményeket hoztak, az idősebbek néhány új pletykával és egy-egy pakli kártyával érkeztek. Beszélgettek, táncoltak, mosolygósra változtatták a máskor oly szomorú falakat.
Hétközben itt voltak a tanácskozások, és – mióta a Szövetkezet düledező pajtája beázott, – a választások is.
Az idei év gazdag termést adott a falunak. A raktárakat feltöltötték, a többletet eladták, a pénzmagot gondosan megforgatták. Traktorokat vettek, felújították a présházakat és szélesebb körű mulatságot terveztek. A tanyaszélen élő öregeket is meghívták az eseményre. Az egyik Pesten dolgozó fiatalember még mozgófilmet és vetítőt is szerzett, az elnök pedig teherautóval hozatott egy rakomány felhajtható ülésű, modern moziszéket. Vaslábakon álltak összecsukva, tízesével. Némelyik a rozsdától teljesen összetapadva, kinyithatatlanul várta látogatóit.
Gyülekeztek az emberek. Amikor mindenki megérkezett, az elnök felmászott a pódium frissen ácsolt, illatos fadeszkáira és elmondta összefoglalóját. Megköszönte a munkát, a termést, azután az újonnan szerzett széksorokhoz invitálta az idősebbeket.
A világítást lekapcsolták. Egy Pestről hozott öreg kópiát vetítettek, amin régi korok újságaiból ismert színészek játszottak.
Amikor véget ért a film, felgyulladtak a fények. Az ifjabb párok újra összebújtak. A férfiak asztalokat hoztak. Egymás mellé állították őket és fehér abroszokkal leterítették. A lányok, asszonyok térültek-fordultak és pillanatok alatt telerakták pogácsákkal, süteményekkel. Mielőtt a szokásos evés-ivás, nótázgatás megkezdődött volna, az elnök felfigyelt néhányukra a hátsó sorokban.
Fájdalmas arccal, hátukat tapogatva görnyedtek az öregek.
A bicegős postás még a kinyithatatlan moziszék tetején kuporgott, kezével a térdéire támaszkodva. Az elnök meglepődött, majd közelebb ment hozzá. Mosolyogva kérdezte:
– Hogy tetszett a film, Józsi bácsi?
– Jó volt az, de én többet nem nézek végig!
– Aztán miért nem? Pesten az idősebbek minden héten moziba mennek.
– Akkor bolondok ezek a pestiek! Hogy tudnak így ülni két órán keresztül?
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole