Démon

Démon.

Egyed-Husti Boglárka

 

Ott ülök a kanapén és Tamás sistergő hangja kavarognak bennem. Szinte átjárja az egész testemet a félelem. Reszketek és sírok és mind ezt egyszerre. Ekkor már teljesen terrorban tartott engem. Teljesen elszívta az összes erőmet és a mondatával mint egy haldoklóba egy utolsót még belerúgott, hogy végre én is meghalljak.

„Sose lesz belőled jó anya, ártani fogsz a gyerekednek”.

Érzem talán igaza lehet. Ő legalább is ezt akarja elhitetni. Kihunyt a szememből a fény és meghalok.

 

Ott ülök a kanapén már másodszor, csak egy másik kanapén egy másik szobában. Zoli néz rám és egyszerűen nem hiszem el, amit tesz velem. Két hete szakítottunk csak. Akkor annyit mondott szedsz össze a cuccot és menj. Te sem gondolod komolyan? -kérdezem tőle, de láthatólag komolyan gondolta. Még emlékszem nevetek is, hiszen előző héten kérte meg a kezem, terveztünk, lakást néztünk közösen. Most meg szakítani akar? Nem értettem. Aztán két hét múlva felhív, hogy találkozzunk, beszéljük át. Nem kellett sokáig győzködnie. Majd lefekszünk egymással és utána az utolsó lökés, egy apró késszúrásra jellemző fájdalom, amikor ezt mondja.

„Sosem leszel boldog, menj el”.

Érzem talán igaza lehet. Ő legalább is ezt akarja elhitetni. Kihunyt a szememből a fény és meghalok.

 

Ott ülök a kanapén egy másik életben, ami talán meg sem történt mégis tudom, hogy igaz volt, hiszen ott voltam. A férfinál, akire évek óta vágytam és vártam. Nézek rá és nem értem. Miért? Egyszerűen nem fér a fejembe. Még csak fel sem hív. Aztán eltelik egy nap és beleszól a telefonba és olyan érzés, mintha megint meghalnék.

„Bogi ne hívj többet fel”.

Érzem talán igaza lehet. Ő legalább is ezt akarja elhitetni. Kihunyt a szememből a fény és meghalok.

 

Ott ülök megint a kanapén, de már erős vagyok. Szembe ül velem a Démon. Az összes ki nem mondott félelmem, már nem félek tőle. Érzi, hogy egyre kicsibb lesz én meg erősebb.

Érzem most én fogok nyerni és a Démon el fog tűnni. Örökre.  A fény ismét ragyog és én erős vagyok és élni fogok.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

77 − 75 =

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »