Ahol a nap mindig korában kel-20.befejező rész

Ha jól érzed magad rohan az idő, így ez a tíz nap is szinte órákká zsugorodott!
Újra repülőre ültek tehát, s csekély egy óra repülési idő után már a maláj fővárosban landoltak. Míg a gépmadár gyomrában ült, fejében a két szó lüktetett:
K-U-A-LA L-U-M-P-U-R…olyan dallamos és egzotikus a hangzása!
Izgatottan és kíváncsian várta a „megismerkedést”.
Megérkezésükkor az ég elkeserítően és egyhangúan szürke volt, sehol egy kis szakadás, ahol a nap időnként legalább kikukkanthatna.
Jórészt autópályán, taxiban utazva jutottak be a városba, s hatalmas felhőszakadásban volt részük. Az eső, mint valami átláthatatlan függöny ereszkedett eléjük. Ázsiai életük alatt többször megtapasztalhatták a trópusi esőnek azon természetét, hogy hirtelen kerekedett a semmiből, azután úgy esett mintha dézsából öntötték volna, majd mintha elvágták volna megszűnt. A nap tűző sugarai pillanatok alatt felszippantották a vízcseppeket a növényekről és a tócsákat az aszfaltról, s a viharra már csak az elviselhetetlenül magas páratartalom emlékeztetett.

Közel egy óráig tartott az út a szállodájukig a Maja Hotelig, amely a szálloda negyedben, a felhőkarcolók társaságában helyezkedett el a város szimbóluma a híres-nevezetes négyszázötvenkét méter magas Petronas ikertornyok társaságában.

A tornyot az amerikai Cesar Pelli tervezte, s a világ legmagasabb ikertornya. Minden egyes szint nyolc ágú csillag alakzatú, amelyet a hagyományos maláj iszlám motívum inspirált. A két tornyot százhetvenkét méter magasságban egy kétszintes acélhíd a Skybridge kötötte össze.
Amikor a szállodafoglalást rábízták Mo Lanra, kis keresgélés után azt mondta, hogy akkor a Majában foglal nekik szállást, rálátással az ikertornyokra. Örökké hálás lesz neki ezért, mert a hatalmas, padlóig érő ablak előtt ülve a hintaszékben, hihetetlenül szép látványt nyújtott a torony nappal, és még sokkal-sokkal szebbet az esti kivilágításkor.

Amikor belépett az óriási, kisebb lakásnyi, szállodai szobájukba, melynek egy része nappali, másik pedig háló volt, percekig csak állt csak szótlanul, könnybe lábadt szemmel.
Eszébe jutott a gyerekkora a kis alföldi faluban, ahol az ötvenes években felnőtt. A kis vert falú vályog ház – nagyszülei háza – az egy szoba, ahol mind a négyen aludtak. Az életük akkoriban, amikor ilyet még csak el sem tudtak képzelni, hiszen a filmekben is csak kolhozt, s háborút láttak.

Másnap volt egy teljes napjuk, hogy megnézzék a várost, amelyben már alig-alig fedezhetők fel a gyarmati kor épületei, kivéve egy két lakóházat, s a szultán fehér kupolás palotáját. Malajzia az egyetlen a térségben, melynek vallása nem buddhista, hanem iszlám, így szultánság van.
Természetesen meglátogatták a nyüzsgő színes bazárt, ahol nagyon olcsón lehetett helyi kézművesek által készített dísztárgyakat vásárolni, s a hely látványosságnak sem utolsó.
Ennek az egy teljes napnak melyet Kuala Lumpurban töltöttek nagyon gyorsan vége lett, s sajnos a toronyba sem jutottak fel, mert mire odaértek a korlátozott számú jegyek elfogytak. Egyébként is csak a két tornyot összekötő hídig lehetett volna felmenni.
Csak az vigasztalta, hogy este a szobájukban, a fotelban ülve még elbúcsúzhatott a kivilágított Petronas fénylő csillagaitól, és utána még órákig ült a szálloda wellness részlegében a bizsergetően pezsgő vízben, s nézte a valódi maláj csillagokat az égen az épület falába vágott nyíláson keresztül…

Amikor Kínába készült tele volt félelemmel, melyet jórészt a barátai oltottak belé.
Féltették a nyomortól, a fertőzésektől, mely a csatornázatlanságtól, s a kosztól ered, sőt még attól is, hogy eltéved és elrabolják. Nem tudta mi vár rá, mert az ország valóban a végletek országa.

De telve volt kíváncsisággal mindent bevetett tehát, hogy nyitott maradjon.

Próbálta elfogadni és megszeretni az embereket, akikkel akkor közelebbi kapcsolatba került. Szívébe zárta a kollégákat, akik mindig mellettük álltak, s bármikor segítségükre siettek…és szívébe zárta az országot, Phoenix Islandot a szigetet, ahol éltek.

Néha álmodik, hogy újra ott van. Ül a kedvenc padján a tóparton.
A víztükör felett lótuszok ringanak, s a Litchi Park felől virágillatot és gyerekzsivajt hoz a szél.

VÉGE

Bollók Irén
Author: Bollók Irén

„…Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei.” (Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről) Bollók Irén vagyok, a gyerekkori becenevemen Sutyi. Az Alföldön születtem, s ott is töltöttem a gyerekkoromat és a fiatalságomat, ezért áll hozzám közel a Móra idézet. Akkoriban az ötvenes években egy kis faluban teljesen más volt az élet,mint ma. Sok szempontból sokkal nehezebb, de a nehézségek ellenére az emberek mégis összetartottak, segítették egymást. A szüleim maszek pékek voltak az ötvenes évek közepétől a falu központjában az apai nagyapámtól örökölt vertfalú vályogházban, amely még ma, több,mint száz év után is áll. Ábrándos, zárkózott gyerek voltam, s gyakran merültem el a könyvek varázslatos világában.Jórészt azért is, mert ilyenkor a fantáziám mindig máshova vitt, s beleláthattam más korok, más tájak, városok, emberek életébe. Talán, ha apám nem figyelt volna rám, s nem terelgetett volna vissza a való életbe, elveszek az élet útvesztőiben. Tőle tanultam, hogy a...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 3 = 3

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »