Az új macska

 

Az új macska

 

Egy délután Linocska a világhálón bogarászott. Az egyik oldalon fiatal vörös kandúrnak keresett menedéket régi gazdája. Ó, milyen meseszép cicuska, épp jó lenne az enyém mellé játszópajtásnak, írta az üzenetben Linocska, de hamar kiderült, a szép kandúrnak már akadt új gazdája. Elfogadtam volna én is, sóhajtozott.

Írt azért még néhány jó szót az illetőnek, mert úgy illik, aztán elbúcsúzott.

Másnap jött a hír megint a hálón, hogy a macskaság mégis szabad, vagyis, hogy vihető, hozható, elhozható. Linocska gyorsan telefonálásba kezdett, egy hívás ide, egy oda, egy üzenet ide, egy oda, s máris kész volt, hogy a macska, a szépséges vörös kandúr hamarosan érkezik. Ekkor jutott csak eszébe Táltos.  Neki még nem is szólt…

Ha Táltos hamarabb érkezik haza, akkor még gyorsan meg kell puhítani, ha viszont később, akkor már nincs mit tenni, tudomásul kell vennie, hogy a kis háznak új lakója van.

Táltos érkezett előbb. Linocska izgatottan mesélte neki, hogy mekkora szerencse érte, de Táltos nem lelkesedett úgy, mint ő. Inkább mérges volt és haragos, hogy minek ide újabb macska, elég ez az egy…

Táltos épp az ebédet melegítette, közben egyfolytában zsörtölődött, hogy elege van az összekuszált szőnyegekből, a macskaszőrből, meg a hajnali miákolásból, mikor csengettek. Megérkezett a macskás kis társaság.

Linocska ismerte Táltost, aki ilyenkor mindig átváltozik és kedves melegszívű, vendégszerető lesz, aki szép szóval fogadja az idegeneket, barátian beszélget velük. De Táltos most a rosszabbik arcát mutatta konokul, s még csak nem is köszönt.  A vörös kandúr is csak egy pillanatra mutatta meg magát, amit nagy ujjongás kísért, mert igazán szép volt, de azután szempillantás alatt el is tűnt. Mirella, a régi macska gyanakvóan nézelődött, Táltos még nála is ellenségesebb volt. Nem elegyedett szóba a kedves idegenekkel, az asztaltól fel sem állt. Mogorván kanalazgatta a levesét. Linocska igyekezett még barátságosabbnak mutatkozni, csakhogy Táltos mogorváján enyhítsen egy kicsit.

Szerencsére emezek nem sokat időztek, már tovább is álltak, mikor Táltos még javában zsémbeskedett. Linocska igyekezett békíteni, de Táltos hajthatatlan maradt. Egyre azt szajkózta, hogy vitesse vissza ezt a jószágot, de azonnal.

Teltek a napok és Táltos egyre a magáét hajtogatta. Nem akart megbékélni. Egy nap ebédet főzött otthon, Linocska meg dolgát intézte a városban. Titkon azt remélte, mire hazatér Táltos összecimborál az új macskával, de Táltos a cimboraság helyett rossz hírrel fogadta: a vörös kandúr eltűnt. Ő épp az ebéd húst sütögette, az ablak meg nyitva volt, s azóta nem találja, pedig mindenütt kereste, még az utcára is kiment, hátha ott van. Volt macska, nincs macska, de jobb is így…

Linocska azt se tudta mihez kezdjen. Átkutatott minden zeget-zugot, benézett az ágy alá, a szekrényekbe, a szennyeskosárba, de a vörös kandúrnak nem volt se híre, se hamva. Odakint meg fekete felhők gyülekeztek az égen, nagy vihar volt készülőben.

Linocska sírva fogalmazta meg segélykérő üzenetét a hálón, hogy ezen és ezen a számon értesítsék, ha valaki látta a szökött kandúrt. Az eső eleredt, dörgött és villámlott is hozzá, Linocska pedig korholta Táltost, s aggódott, mihez kezd az ő ártatlan jószága ebben az időben, meg, hogy mit gondol majd őróla a régi gazda, hogy még egy napig sem tudta azt az árva jószágot megőrizni.

Mikor az idő megjámborodott kicsit, rávette Táltost, hogy tüstént induljanak útnak. Addig kérlelte, mert olyan cudar volt, hogy kérette magát, hogy végül mégis útnak indultak. Vizes füvön meg pocsolyában gázoltak, úgy kutattak utána, de hiába, a szökevényt nem találták. Táltos azt mondta, este kell visszajönni, akkor kell újra megpróbálni, most úgyis behúzódott valahova. Sötétben majd előbújik.

Későn sötétedett. Addig elemlámpát kerestek, erősfényűt. Így indultak neki az éjszakának. Felosztották, hogy Táltos azon, Linocska meg ezen az oldalon világít a lámpájával. Benéztek minden fa, minden bokor alá, árokba, bozótba mélyedésbe. Akadtak más macskák, szürkék, tarkák, cirmosok csapatostól. Még egy szorgos sün családot is felfedeztek egy csipkebokor alján, de az új macska nem volt sehol. Hozz egyet azok közül, mutatott Táltos egy csapat kóbor macskára, de Linocskának most nem volt kedve tréfálkodni. Sokadszorra járták végig az utat, mikor elunták és bosszúsan hazamentek.

Táltos lépett be előbb a kis házba, Linocska az ajtómélyedésből látta amint az új macska peckesen átsétál az előszobán, majd hirtelen eltűnik a konyhaszekrény mögött. Mirella is izgatottan jelezte, hogy nagy dolgok forognak fenn. Nyugtalanul járkált fel-alá a konyhában, jelezve, hogy ott bujkál a szökevény.

Éjszaka volt már, mégis megbontották a konyhaszekrényt.

A szökevény a leghátsó rekesz legkisebb zugában húzta meg magát. Ott kuporgott, ott reszketett, mint egy ijedt nyúl. Linocska felkapta és magához ölelte, mikor végre ráakadtak. Reggel első dolga volt megírni, hogy a szökevény előkerült, hogy nincs semmi baj, csak a pincében volt.

Muszáj volt a pincét írni, mit szóltak volna, ha megtudják, hogy mindvégig a konyhájában bujkált a szekrény alatt…

 

 

Losonci Erika
Author: Losonci Erika

Miskolcon születtem 1967-ben. Itt jártam az iskoláimat, majd 1987-ben óvodapedagógusi oklevelet szereztem. Gyerekkorom óta foglalkozom irodalommal, több-kevesebb aktivitással. Leginkább novellákat írok. Két gyermekem már kirepült a családi fészekből, így újra jut időm írásra. Leginkább a hétköznapi élet eseményeit, furcsaságait vetem papírra. Érdekel az emberek viselkedése, motivációja, a kapcsolatok, kapcsolódások. Ezek a legfontosabb témáim.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

7 + 1 =

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »