Az utazás

Az utazás

Amikor Zsenykához igyekeztek vonattal a távoli kisvárosba, a pályaudvaron épp felújítás volt. A második vágányhoz egy nyíláson át lehetett feljutni, az épület mennyezetén át. Táblák, nyilak, transzparensek magyarázták, hogy a nyíláson keresztül, az egyik mozdony tetején átkelve juthatnak el a második vágányhoz a munkálatok ideje alatt.  Menj csak előre! – mondta L. Szélúrfinak.

Se létra, se semmi más, amin az ember feljutna oda, mérgelődött L. és keresett valamit, legalább egy széket vagy ládát, vagy bármit, amire felállhatna.  Igen ám, de a nyíláson úgysem tudja magát keresztül húzni, akkor meg minek a szék vagy a létra.  Előre küldte tehát Szélúrfit. A férfi felugrott, megkapaszkodott a nyílás peremén, felhúzta magát és kibújt a lukon. Kimászott a tetőre, a nyílás mellé térdelt, aztán lehajolt és nyújtotta a kezét, hogy menjen L. is. Nem tudok felmászni, de itt vannak a csomagok, és maga helyett a táskákat nyújtotta oda Szélúrfinak. Ezután újra szétnézett, hátha mégis talál valamit, amire ráállhat, hogy ő is kimászhasson. Munkások mentek el mellette. Megkérdezte nem tudnának-e valahogy egy létrát keríteni. Azok létra helyett mindenféle ötletet adtak, de egyik ötlet sem volt jó. L. továbbra is ott ácsorgott tehetetlenül. Szélúrfi közben eltűnt, meg sem győződve róla, hogy L. követi-e vagy sem. L ettől még nyugtalanabb lett, mert eszébe jutott, hogy minden pénze, irata és a telefonja is ott volt a táskában, amit Szélúrfinak adott.

Jött akkor néhány egyenruhás nő. Kalauznők lehettek vagy jegyárusítók. Nem volt mit tenni, most őket kérte, hogy segítsenek. Azok csak nevetgéltek, oda sem figyeltek rá és jó hétvégét kívángattak egymásnak, L. ettől még cudarabbul érezte magát. Újabb egyenruhások érkeztek és egyre többen lettek körülötte. – Isten éltesse a mi szeretett igazgatónkat – rikkantott egy hang. Kis kórust rögtönöztek és rázendítettek valami általuk jól ismert indulóra. L. ott találta magát a sokaság közepén. Moccanni sem bírt. Micsoda egy lehetetlen helyzet, gondolta. A hangzavarban még szólni sem tudott, hogy engedjék ki onnan. Meg kellett várnia, hogy a tömeg befejezze az éneklést és szétszéledjen. Megint segítséget akart kérni, de már nem volt kitől, a tömeg pillanatok szétoszlott és köddé vált. Ekkor kigondolta, hogy felmegy az igazgatóhoz és panaszt tesz.

Az igazgatói szoba ajtajában nők cigarettáztak. Kérdően néztek rá és legyintettek, mikor elmondta mit akar. – Ugyan már, péntek van! Az igazgató úr ilyenkor már nincs bent! A vonat meg már amúgy is elment! Igyekezni kellett volna, keresztül a feljáraton, nem itt maszatolni! – mondták és nevettek rajta.

L. nagyon szerencsétlennek érezte magát. Se lakáskulcs, se telefon, de még egy fillér készpénz se volt nála, hogy taxival hazamenjen. Minden a táskában maradt. Szélúrfi pedig biztos felszállt a vonatra és túl van árkon, bokron. Legkésőbb Zsenykánál úgyis kiderül, hogy ő lemaradt. Zsenyka majd biztosan intézkedik. Majd ő intézkedik… ismételte L. magában.

 

Losonci Erika
Author: Losonci Erika

Miskolcon születtem 1967-ben. Itt jártam az iskoláimat, majd 1987-ben óvodapedagógusi oklevelet szereztem. Gyerekkorom óta foglalkozom irodalommal, több-kevesebb aktivitással. Leginkább novellákat írok. Két gyermekem már kirepült a családi fészekből, így újra jut időm írásra. Leginkább a hétköznapi élet eseményeit, furcsaságait vetem papírra. Érdekel az emberek viselkedése, motivációja, a kapcsolatok, kapcsolódások. Ezek a legfontosabb témáim.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 6 = 2

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »