Lélektakaró-7.rész

Nelli minden szívfájdalom nélkül ki is használta „pestilányságának” vélt vagy valós előnyeit.
Már a külsejével is kirítt közülük, amint legújabb divatú öltözékeiben megjelent a parkban, ahol nap, mint nap elütötték az időt. Nekik falusi gyerekeknek mindig a régi ruháikat kellett felvenniük, így a fiúk trikóban, vagy félmeztelenül klottgatyában, a lányok pedig agyonmosott, néha foltozott kartonruhában mentek játszani. Ezidáig ez cseppet sem zavarta őket, hiszen így nyugodtan leülhettek az árokparton papsajtot eszegetni, vagy vadászhattak mezei pókokra.

Nem tudni kinek az ötlete volt, hogy madzag végére kis szurokgömböt formázzanak, majd a fű között megbúvó lyukakba leeresszék. A pók – valószínűleg ijedtében – belekapaszkodott a szurokba, s csak ki kellett rántani. A játék végén következett a gyufásdobozokba gyűjtött pókok számlálása, majd szélnek eresztése a mezőn.
Nem számított, hogy valaki fiú, vagy lány. Egyenrangúak voltak, csak az ügyesség hozott némi -gyorsan fakuló-dicsőséget. Ha a játékban kimelegedtek, csak átléptek a park sarkában álló artézi kút beton káváján, s önfeledten locsolták magukra a kifolyócsövön bőségesen ömlő langyos vizet.

Ezt a hierarchia nélküli gyerektársadalmat zilálta szét Nelli.
Amint makulátlan külsővel megjelent a parkban, a fiúk abban a pillanatban hímneműekké váltak, s megpróbálták túlzott kedveskedéssel körbedongani a lányt, ami nem maradt hatástalan. Ők lányok irigykedtek, s bosszút forraltak, hogy soha többé nem állnak szóba az árulókkal, de Nelli hazautazása után azonnal helyreállt a régi rend, s ők boldogan rúgták a labdát, ugróiskoláztak, vagy ipi-apacsot játszottak újra a pajtásaikkal.

Július végén Ilonka néni IKKA csomagot kapott az amerikai rokonoktól. Felbontás után először az anyjának hozta el „bűnös Nyugat” kincseit, mert tudta, hogy neki sok mindent eladhat. A kakaó, kávé, cigaretta, nejloning, nejlonharisnya mellett akadt olyan holmi, ami egy gyereklány szívét is megdobogtatta. Ez egy színátmenetes vékony szivacsból készült alsószoknya volt, ami a vászonból készült után igazi kuriózumnak számított.
Hamarosan eljött az alkalom is, amikor felvehette.

A Békéscsabai Jókai Színház művészei minden évben szabadtéri előadást tartottak a házukkal szomszédos iskola hatalmas sportpályáján. Abban az évben Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjét adták elő. Már délidőtájt megérkeztek a művészek akik közül páran hivatalosak voltak ebédre hozzájuk. Ezzel megváltották a színházjegy árát, amit a falusiak nagyobbik része sem pénzen vett, hanem tojáson, szalonnán, s egyéb „disznóságokon”

Lázasan készülődött. Felvette a legújabb dirndli ruháját, melyet előző héten varrattak a Csiszár lányokkal. A derékban húzott kartonanyagot szépen kitartotta az amerikai alsószoknya.
Az üvegezett verandán terítettek, amelyet a rekkenő hőség ellenére jól beárnyékolt az előkert szőlőlugasa.

A gyerekek külön asztalnál ültek, de neki egész ebéd alatt egy falat sem ment le a torkán. Elbűvölten itta a művészek szavait, bár amikor elköszöntek megállapította, hogy így, a valóságban, ugyanolyan emberek ők is, mint a falubeliek.

Bollók Irén
Author: Bollók Irén

„…Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei.” (Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről) Bollók Irén vagyok, a gyerekkori becenevemen Sutyi. Az Alföldön születtem, s ott is töltöttem a gyerekkoromat és a fiatalságomat, ezért áll hozzám közel a Móra idézet. Akkoriban az ötvenes években egy kis faluban teljesen más volt az élet,mint ma. Sok szempontból sokkal nehezebb, de a nehézségek ellenére az emberek mégis összetartottak, segítették egymást. A szüleim maszek pékek voltak az ötvenes évek közepétől a falu központjában az apai nagyapámtól örökölt vertfalú vályogházban, amely még ma, több,mint száz év után is áll. Ábrándos, zárkózott gyerek voltam, s gyakran merültem el a könyvek varázslatos világában.Jórészt azért is, mert ilyenkor a fantáziám mindig máshova vitt, s beleláthattam más korok, más tájak, városok, emberek életébe. Talán, ha apám nem figyelt volna rám, s nem terelgetett volna vissza a való életbe, elveszek az élet útvesztőiben. Tőle tanultam, hogy a...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 81 = 87

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »