Ott vannak…

Ott vannak...

Minden mozdulatomban benne vannak ők,
Tradíciók és ideák, generációkon átívelők.
Szekrénybe téve a kettéhajtott konyharuha,
Ez bizony drága nagyanyám mozdulata.

Minden rezdülés, amit válaszként a világra,
Tőlük indul reakcióm a jelenbeli vitákra.
A zene menedék, ha az élet éppen keserű,
Idézi nagyapám: kezében a hegedű.

Belém égett anyám féltő gondoskodása,
Segíteni, ahol tudok, ez is az ő szokása.
A leves és tészta íze, a hagyomány őrzője,
Tőle lett meleg gyerekkorom bölcsője.

Ha filmet nézünk, már az elején érdekel a vége,
Gyakran megyek ezzel családom idegére.
Mozizni velünk az élményre merénylet, 
Apám vonása ez. Tudja, miről beszélek.

Minden mozdulatomban benne vannak ők,
Tradíciók és ideák, generációkon átívelők.
Viszem tovább, mi nem gátol, csak épít,
Büszkén viselem, és bevallom, ha kérdik.

Barbina Melinda Barbara
Author: Barbina Melinda Barbara

Gyere közelebb... csak egy pillanatra. Írok, mert olcsóbb, mint pszichológushoz járni. 😀 Na, jó, most komolyabban: 2017 óta írom le azokat a gondolatokat, amik nem férnek el egy csetablakban. Szerelem, szeretet, önismeret, néha egy kis természet – meg minden, amit az ember az éjszaka közepén hajlamos túlkomplikálni. Néha rímes, néha csak rímelget. Hol szabad, hol klasszikus – de mindig őszinte, és mindig kicsit rólad is szól. Ha voltál már szerelmes, csalódott, kereső vagy csak simán ember, akkor talán itt találsz egy sort, amire épp szükséged van. Vidd magaddal. Olvass bele – nem harap. Csak néha a szívedbe.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »