Megfulladni készülök az ölelésben,
Hazatérni erőtlen… töredékben.
Elbújni vágyom pergő patak mentén ott;
Hol zátonyra futott, mi enyém volt.
Már a semmi is kihullik kezemből,
Ahogy könnycsepp csordul szememből.
Már nem azt siratom, ami elveszett,
Az fáj, hogy bizonytalan jövőm, s jelenem.
Pergő patak partján ülök némán
Csak a gondolatok áradnak énrám.
Most hagyom, hadd zúduljon, mi elzárva
A négy fal között lappangva rombol elázva.
Author: Barbina Melinda Barbara
A versek varázslatos világában találtam meg az igazi otthonom. Gyermekkorom óta szoros kapcsolat fűz az írott szóhoz, s már a kisiskolás évek alatt beszippantott a líra. Az olvasás a lételemem, már-már függőség. A vers számomra nem csupán szavak sorozata, hanem érzelmek és gondolatok festménye, melyeket rímelő köntösbe bugyolálva osztok meg a világgal. Soraimban élményeket és álmokat találsz, sajátomat és másokét egyaránt. Az írás a kreatív kifejezőeszközöm, ahol a gondolataim szabadon szárnyalhatnak. Az oldalamon keresztül szeretném megosztani veletek ezt a szenvedélyt, amit minden strófába és rímbe beleszövök. Olvassátok őket szeretettel, örömmel vagy éppen úgy, ahogy a jelen pillanatban érzitek magatokat.
2 Responses
Szép gondolatok, gyönyörű képekkel lefestve. 🙂
Köszönöm szépen 🙂