Apa szalad a pénz után,
ha haza jön kipiheni magát.
Anya fut a kistestvérem után,
fut az óvodába, majd munkába áll.
Amikor fáradtan, felpakolva hazaér,
annyi a dolga, hogy a plafonig ér.
Azt sem tudja hol is kezdje,
nem volna elég, ha száz keze lenne!
Iskola után én a gépemhez futok,
nélküle nagyon magányos vagyok,
és a szobámból órákig ki sem bújok.
Este a család megvacsorázik,
tévét néz, megfürdik és elalszik.
Egyedül anya tér jó későn nyugovóra,
és reggel könyörtelenül csörög az óra.
Mindenki frissen, elégedetten mosolyog,
anya pedig álmosan, fáradtan vánszorog.
Kezdődik az új nap, a rohanás,
a munka, a gyerekek, a bevásárlás,
és otthon a többi még csak ráadás…
Fejében újra meg újra az forog:
Vajon ennyit meddig bírok?
Valóság ez vagy álmodok?
Author: Nagy Sándorné
Nagy Sándorné / Hortobágyi Margit / vagyok. 1952-ben Hajdúböszörményben születtem, ahol a mai napig is élek. 1971-ben érettségiztem, de családi okok miatt nem tanulhattam tovább. Következő évben férjhez mentem. Három gyermekünk született, ők pedig négy unokával ajándékoztak meg bennünket. Férjem sajnos 2022-ben elhunyt. Ötven évet tölthettünk együtt jóban-rosszban. Gyermekkorom óta szerettem olvasni, és írni, de amióta a Bocskai téri gyülekezetbe kerültem, azóta egyre többet írok. Tizenöt éve szerkesztek egy egyszerű kis keresztyén lapot. Nem futottam be nagy karriert, de próbálkoztam nap, mint nap nyitott szívvel, szeretettel élni és ezt próbálom tovább adni írásaimban is. Elég sok évvel a hátam mögött igyekszem ezután is tanulni az életet, igyekszem figyelni, hittel, szeretettel élni, és amennyire erőm és egészségem engedi, igyekszem az „Élet Iskolájában” minél emberségesebb tanuló lenni…