Főnök úr

Főnök Úr

Egyed-Husti Boglárka novellája

 

Józsit mindenki ismeri és szereti. Övé a kerületben található egyik Patika. Mindig kedves és figyelmes a vásárlókhoz. Évek óta mi is hozzá járunk, mivel ő mindig tudja melyik gyógyszert vegyük meg, amelyik olcsóbb és ugyanazzal a hatóanyaggal bír. Más is megbízik a több éves szakértelmében van, hogy csak hozzá akarnak jönni a többi eladó hiába van ott. Ő Józsihoz jött a főnök úrhoz.

 

Először nehéz volt őt így hívnom, hiszen van rendes neve gondoltam magamba, de egy idő múlva már én is így hívtam őt. Hiszen itt tényleg ő volt a főnök. Mindent kézben tartott és mindent irányított. Hihetetlen mennyi gyógyszer volt a fejében. Sose tudtam, hogyan képes ennyi mindent megjegyezni. Minden idősnek segített. Hol vérnyomást mér, hol szemüveget igazított. Mondom mindenhez értett.

 

Talán egy kicsit lélekhez is mert Józsihoz bizony néha panaszkodni is jártak be a vásárlók. Nem csak a gyógyszerért. Mert közben elpanaszolták, hogy itt fáj ott fáj ilyen drága lett olyan magas és közben Józsi meg hallgatta őket és figyelt. Tisztelték is emiatt. Néha ő ajánlott orvos egy másik orvos helyett mondván az sokkal alaposabb. Néha együtt nézték át a különböző leleteket és Józsi szépen elmagyarázta melyik kifejezés mit jelent.

 

Józsi sose panaszkodott, hogy neki fáj a háta. Esetleg, hogy a feje, vagy, hogy nincsen jól. Tette a dolgát szép csendben. Néha reggelenként láttam futni, kint a Patak parton. Sose tudtam van-e felesége vagy gyereke. Erről sose mesélt. Mindig csak a vásárlók és a Patika volt az első.

 

Aztán egy napon Józsi zárás után hazament, leült az asztalhoz és nem kelt fel többé. Azonnal meghalt, mondták másnap a patika előtt. Oh istenem, most mi lesz kérdezgették többen is. Nem tudom vonta meg a vállat egyik másik vásárló.

 

Józsi nem szenvedett, agyvérzést kapott. Sose panaszkodott, sose bánkódott, sose ált neki kiabálni senkivel. Talán több Józsi kéne.

 

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + 1 =

A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel Takarom be magam. Eltűnök valahova, valakiért, Mozdíthatatlan függöny lesz hajam, Testkaréjom olvadt dísszé válik, Langyos fényedben reszketek Magába vesz szívem szüntelen, A végtelen

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »