Ködös, őszi reggelek,
Lehangolt emberek,
Szomorúsággal arcukon,
Járkálnak az utcákon.
Egy vagyok a sok közül,
Kit a boldogság elkerül,
Lelkem is álomba szenderül.
Csendben ballagok,
Vadul zúgnak a harangok,
Fegyverek ropognak,
Mindenütt halottak,
Mikor lesz vége a háborúnak?
Összedőlt házak,
Szertefoszlott álmok,
Füstbe ment tervek.
Idegen emberek,
Védtelen gyerekek,
Senkit nem ismerek.
Utam az erdőbe vezet,
A csend nyújt segítő kezet,
Itt színes a környezet,
Itt találhatsz örömet.
Talpam alatt zöld messzeség,
Fejem felett kék az ég,
Barnulnak már a levelek,
Szivárvány kelti életre a lelkemet.
A szomorúság leple lekerül,
Minden varjú elrepül,
A természet is felderül.
Lelke mosolyog legbelül.
Sárgán ragyog a nap,
Vörös bársony rejti arcomat,
Piros rúzs fedi ajkamat,
Körbe leng a szabadság illata,
Itt lakik a boldogság madara.
Author: Panyi Szimóna
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, hogy része lehetek az alkotóközösségnek, amelynek nagy örömmel lehetek tagja. Panyi Szimóna vagyok és Pécsett élek. Először általános iskolai alkalmakra írtam verset, de 2010 óta írok mondhatni folyamatosan, mégsem az irodalom volt a kedvenc tantárgyam. Síri csendben szeretek a gondolataimban merülni, így születnek a verseim. Szeretem őket egy téma köré építeni, mert az keretet ad nekik. Legyen az szomorú vagy vidám. Legnagyobb elismerésem 2023-ban kaptam, melyet a Concorso Internazionale di Poesia e Teatro Castello di Duino nemzetközi verspályázatra írt művemmel értem el, ami bekerült a 40 legjobbnak ítélt pályaművek közé. A Hass, Alkoss, Gyarapíts! elv alapján szeretek költeni.
