Egyed-Husti Boglárka
Add tovább
Ez ált azon a hirdetésen
Melyet a szél
Nagy hirtelenjében felkapott
És elém gurított
De mit is adjak tovább
Már nem állt rajta
Így a sors ezt a döntést rám bízta
Felszólított
Egy pályázatba
Hogy írjam meg
Mit is adhatnék én tovább
Most így hirtelen
Listám olyan hosszú lenne
Az olvasó talán el is szédülne benne
Hiszen adni mindig könnyű
Nem kerül az semmibe
Lehet egy mosoly, egy ölelés vagy szép szó
Adni mindig így jó
Lehet az egy gesztus, vagy adomány
Rászoruló vigasz ám
Lehet tudás mit adhatok nemzedéken átívelő
Könyv vagy egy vers csupán
Lehetőség számtalan
Hogy az olvasó is elgondolkozik talán
Hányszor is adjunk már és mit
Talán több mosoly születik-e sorok hallatán?
2024.01.30
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
