Amikor a barátok elmennek a tóra
-Füles, én nem tudok levelet írni! – sóhajtott a tányértalpú kismackó. Főleg nem kilencet!
-Miért írnál ennyi levelet? – kérdezte Füles.
-Hát a barátoknak! Szép idő van, kitaláltam, hogy menjünk le a tóra fürdeni.
-Ez igazán kedves tőled Tányértalp, de magadnak ne írjál, mert te úgyis tudod, hogy jössz!
-Tényleg! – mondta a medvebocs. Szólok Bagolynak, hogy legyen ő a hírvivő. Hívjon mindenkit ma délután négyre a rétre. Ekkor Tányértalp egyet toppantott, kettőt brummogott és a Bagoly megjelent.
-Hát ezt hogyan csináltad? – kérdezte Füles.
Ugyan már, ne légy csacsi! – mondta neki a kis medvebocs. Hát toppantottam, brummogtam és láttad?
-Hoztam borítékot! – szólt közbe Bagoly. Ráírtam mindegyikre, hogy te vagy a feladó.
Tányértalpú kismackó.
-Jaj, de jó, köszönöm! – ujjongott a medvebocs és hangosan felolvasta, amit Bagoly írt a borítékra:
„Gal-lér-nya-kú Kis-tacs-kó”
-Miket rajzoltál ide te baglyok bölcse? Ez neked Tányértalpú kismackó? Hallgasd meg, hogy mit írtam!:
Én a kismackó vagyok.
Minden nap csak nyaralok!
Baglyot küldtem el neked,
hogy kapjál üzenetet.
Gyere ki a rétre!
Ott várunk ma négyre!
Ja, olvasd csak tovább!
Hozzál fürdőruhát!
Érted végre? Füles bólintott, Bagoly elszelelt a levelekkel, Kanga megjött Zsebivel.
-Mindenki jól van? A Tigris hogy van? – aggódott egy kicsit Kanga és erszényéből elővette Zsebibabát. Képzeljétek! – mondta nevetve. Majdnem Zsebivel fizettem a közértben. Nyúlok az erszényembe, hát nem őt fogtam meg először? A pénztárcámat meg otthon hagytam.
-Induljunk, szaladjunk! – vágott közbe Füles izgatottan és vágtatni kezdett. Kanga felmarkolta Zsebibabát és a csacsi után ugrándozott.
-Várjatok, várjatok! Van méz nálatok? – kiabálta Tányértalp és közben hátizsákjából előhalászott egy kis csuprot.
Aggódva belenézett, majd elégedett mosollyal megnyalta a szája szélét. Nehogy éhen maradjak, inkább hozok még egyet magamnak! – gondolta magában és felnyalábolt még egy csuporral, majd tényleg elindult a rét felé.
Már ott volt Füles, Kanga a Zsebivel, a Bagoly és a Nyuszi, aki gyorsan megevett három répát csak azért, nehogy egy gonosz tolvaj elvigye előle. Azután szép sorban egjöttek a többiek is mind.
-Tigris! – kiabálta Malacka. Mi az a pöttyös rajtad?
-Hát az úszógatyám. – mondta a Tigris. Ha csíkos volna, még azt hinnétek, hogy meztelen vagyok!
-Ez igaz lehet. – mondogatta halkan Füles, miközben leértek a tópartra és befutottak a napsütötte vízbe. A kismackó még kint maradt.
-Csak megkóstolom ezt a mézet a barna csuporból is! – mondta elgondolkodva. Nem tudom eldönteni, melyik az egészségesebb. Ez, vagy a sárga bödönben lévő. – tette hozzá.
És hallom, – szólt Malackához, hogy legutóbb még kaptál egy nagy marék sajtot az Egérkétől. Mi van vele? Küldtem neki levelet. Valahol már itt lehet?
Körbenéztek mind a ketten és meglátták Egérkét, ahogy sajtszínű, lukacsos fürdőruhában a tó peremén futkározik.
-Rátok várok! – kiáltotta és rettegve nézett körül, hogy vajon arra jár-e a macska, majd közelebb húzódott Malackához és a kismackóhoz.
Inkább bejövök veletek! – cincogta és így is tett.
Amikor a barátok már tíz perce lubickoltak, Füles színe lassan megváltozott. A víz lemosta róla Tigris csíkos festékét és előbújt régi szürke színe. Füles teljesen elkeseredett.
-Kiááá! Kiááá! Kiááázott a bőröm! – bőgte szomorúan.
Egérke vigasztalta. – Ne aggódj, én is szürke vagyok, és úszni is alig tudok!
A barátok mind kijöttek a partra és a szomorú csacsinak kedveskedtek.
-Egyél mézet! – javasolta Tányértalp. Ez szép sárga. – mondta és a csuprot Füles elé tolta. A csacsi belenézett és a tükröződő mézben meglátta, milyen szép sárga a feje.
-Az arcom csíkos maradt! – kiabálta vidáman. Csíkos vagyok, mint a Tigris! Ujjongott, mert elfelejtette, hogy a feje mögött is ő van és ott pedig már nincsenek csíkjai.
-De szép a fejed! – dicsérték gyorsan Malackáék.
-És milyen szép a füled! – tette hozzá Kanga és Zsebibaba.
Ekkor a Nyuszi szólt Tigrisnek, a Tigris a Bagolynak, ha már nem fürdik tovább, szálljon vissza és hozzon egy vödör csíkos festéket, meg egy ecsetet, de gyorsan.
Bagoly röppent és perc sem telt bele, megjelent a vödör festékkel.
-Ecset az nem volt! – mondta halkan, lihegve.
-Füles! Feküdj le a fűbe, hogy süssön rád a nap! Addig én megmaszírozlak. – jelezte egérke a csacsinak, aki szófogadóan elnyúlt a pázsiton. A Kisegér beleugrott a festékbe és végigszaladt Füles hátán.
Újra ugrott, újra szaladt. Egész’ gyorsan haladt.
A barátok összenéztek.
-Egérke lett az ecset? – kérdezte Zsebibaba.
És a Kisegér nagy dolgot művelt. Végigkente a csacsi hátát, megcsíkozta a lábát és végül fáradtan leült a fűbe.
-Ez szép dolog volt Egérke! – mondta neki kismackó és megkínálta egy kis mézzel.
A Tigris egészen elérzékenyült, hogy milyen kedves ez a Kisegér.
Lassan hűlt a levegő és a barátok összecsomagoltak. Átkarolták, közrefogták a hős egérkét és együtt mentek haza vacsorázni. Csacsi boldogan bólogatott és örömében körbefutotta a rétet.
Álmodjatok ti is szépet!
Itt olvashatsz több történetet tőlem: https://www.facebook.com/BujdosoMiklosGabor/
A könyvet is megveheted: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole