FAGYHATÁR
Szeretném látni,
mint jeges, dermedt tavat,
mely felolvad,
lelkedet,
jégcsapok,
zúzmara és hó nélkül.
Remélve, hogy újból
nem hűlsz át,
a ráció talaján is
tudod hol a fagyhatár,
s nyíló szíved tisztán
átérzi a tavaszt,
ha engeded felolvadni teljesen,
hogy meglásd végre
önmagad.
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, alkotótársaimnak, hogy része lehetek e közösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak pillanatok, amelyek beleégnek az emlékezetünkbe. Pillanatok, amikor valamiféle határtalan erő, kiterjedés és újból átélés lesz úrrá rajtunk. Átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: Mindig miénk a pillanat! Teljességében…