Úgy tűnik, hogy sikerült a mélyre érnem.
De ennyire csak nem oly nagy a kétségem,
Vagy mégis? Ez lenne tehát az én szintem?
Nem akarom, de mégis ez kínoz engem.
,,Mi legyen a vers címe?” erről írok már.
Úgy tűnik, hogy kifogyott a téma-raktár.
És ebben a gond, hogy nincs olyan, hogy vásár,
Hol vásárolható lenne egy ihlet-tár.
Megjegyzem, nem volt könnyű írni a verset,
De abban már ott van, hogy milyen gyötrelmet,
Milyen borzalmat éreztem, csak mert kellett,
Bár nem is nagyon kellett, inkább csak ez lett.
Amúgy lehetne ihlet vásár majd egyszer:
Ott lenne egy gondolattal minden ember,
Akár egy piacon, hol sok nép, mint tenger,
És benne a cseppek száma több mint ezer.
Mindenki kiteríthetné, amije van
És elvihetné azokat egy csokorban
És nem lenne alkudozás az árában,
Mert ingyennél semmi sem lenne drágábban.
Hisz azt pénzért, szívességért minek adjam
Amit tőled én is mindig ingyen kaptam?
Drága csendes szellő, hűs pezsdítő folyam,
Te enyhíted mindig is naponta szomjam.
Egyébként közben kitaláltam a címét.
Benne leírom a csendemnek a helyét,
De minek tartsak ennek megint egy regét,
Elég, hogy megírtam a csendemnek versét.
2023.05.26.
Bánk
Author: Dombi György Márk
Én csak egy egyszerű ember-költő vagyok, talán három idézet az, ami legjobban leír engem: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi” Lukács evangéliuma 9:25 „Bárkié is a dicsőség, / A hazáé a haszon!” Petőfi Sándor – Márciusi ifjak „Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, / Mégis a legtöbb: ember aki él,…” Karinthy Frigyes - Előszó