Ifjúságom városa Budapest
Régi-új terek és mindig más
A levegő, simul rá a régi test
Ugyan azok az utcák, a hatás,
Mely ujjával megbökve néz:
De ismerős vagy valahonnan!
Mondja a mederben folyó víz.
Aztán árnyékként újra elillan,
Szalad tovább sétány szélén
A járókelők kezére csókot ad
Az örök-mozgó és sosem vén
Napsugár szerelmesen tagad,
Árnyékot festve értelmetlenül
Akárcsak te szerelem hajnalán
Tetted oly kitartóan makacsul
Az örökkévalóságból lett így talán.
Remegve fáztunk
Kopogva
Koporsónk falán
Karcoljuk
Azt hogy
Feltámadunk
Talán
- április 20.
Author: Lazarev Oleg
Üdvözöllek! Oleg vagyok, egy újra visszatérő alkotó. Meglehetősen régen találkoztunk, ha találkoztunk is valaha. Mindenesetre örülök Neked! Örülök annak, hogy mesélhetek. Magamról, az engem megszálló gondolatokról, legyenek azok bármilyenek is, aggályokról, örömről vagy bánatról. Lehet itt szó bármiről, lesz itt szó sok mindenről, mert rengeteg minden történt, folyamatosan történik, ami sokszor pozitív értelemben elképesztő, egyúttal hihetetlen, magával ragadó vagy éppen elrettentő, de szerencsére sokszor varázslatos is az, ami minket körülvesz. Ha pedig nem kézzelfogható és nem valamilyen eseményhez köthető lesz az, amit éppen olvasol, az egy hirtelen, az ablakon a széllel beszáguldó ihletnek a foszlánya, mely szélütésszerűen elszédített engem vagy egy vihar-kavalkádként felkavarva arra késztetett, hogy improvizáljak verses vagy teljes mértékben kötetlen és nem keretek közé zárt formában. Csak is szabadon! (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség! Ugye?) Direkt módon ritkán írok, sokszor leginkább spontán, de mindig őszintén és igazán, igazán odaadóan és meghatódottan, elhivatottan. Igyekeztem mindig pártatlan, független maradni, megtartani a szubjektív véleményemet és ugyanakkor objektív is lenni. Mostanság ez nem egyszerű, nem egyszerű nem elfogultnak lenni, nem egyszerű közölni, mert közölni és üzenetet továbbítani az éterbe, az felelősség. Nem egyszerű, amikor a szólásszabadságból sokszor már csak a szólás marad meg, amikor valaki szól, hogy ne szólj. Jómagam viszont mindig is felszólaltam...