Kire kell bízni a virágokat?

Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott a növényekért, ezért a világ legtehetségesebb kertészét szerződtette, aki csodás parkot építtetett neki, tele öt földrész legkülönlegesebb virágaival.

A különleges növénykertnek messze földről csodájára jártak. Mivel pedig a kormányzó azt szerette volna, hogy a következő generációk is gyönyörködhessenek a parkban, megkérte a kertészt: nevelje ki az utódját, akire rá meri majd bízni a növények gondozását. Világszerte sokan szerettek volna ennek a kertésznek a tanítványai lenni, így aztán bőven akadt jelentkező.

A kertész segédei kiválasztották a legígéretesebb jelölteket, és csak ők találkozhattak a mesterrel, aki röviden elbeszélgetett mindegyikükkel. Miután elsorolták, hol tanultak és mit dolgoztak azelőtt, mindegyiküktől megkérdezte, hogy szerinte melyik a legkülönlegesebb virág a világon. A választásukat pedig meg is kellett magyarázniuk.

Egyesével mentek be a jelöltek Zerzura kertészének irodájába, aztán az előtérben üldögélve várták, hogy odabent megszülessen a döntés. Társalgással ütötték el az időt, és persze szóba került, hogy ki melyik virágot választotta.

– Nekem a nősziromra esett a választásom – mondta az egyik jelentkező. – Méghozzá azért, mert a szépségének nincs párja. És hát egy virág esetében a legfontosabb az, hogy szemet gyönyörködtető legyen!

– Én azt mondtam, a gardénia a legkülönlegesebb – szólt a második. – Az minden más virágnál jobb illatú, így még a vakoknak is örömet okozhat.

– Szerintem pedig a bársonyvirág a legnagyszerűbb, mert az nemcsak szép, de ehető is, ráadásul többféle gyógyhatása van – jelentette ki a harmadik.

A negyedik tanoncjelölt először nem akarta elárulni, mi volt a válasza, ám a többiek unszolására végül beadta a derekát.

– Én a kerti árvácskát választottam – magyarázta. – Nem túl feltűnő ugyan, és tudom, hogy semmi különleges nincs benne, de nekem ez áll a legközelebb a szívemhez. A nagymamám kertjében rengeteg volt belőle, és kisgyerekként gyakran szedtem belőle egy-egy csokorral, amit aztán a házban egy kis üvegpohárba tettünk. Szóval kedves emlékeket idéz fel bennem.

Bár a többi jelölt semmit nem szólt, magukban mind úgy gondolták: az biztos, hogy ennél ők ügyesebben feleltek a kérdésre. Rettentően meg is lepődtek, amikor nem sokkal később kinyílt az iroda ajtaja, és a zerzurai kertész titkára bejelentette, hogy a mester azt a fiatalembert veszi maga mellé, aki az árvácskát választotta. Egyikük felháborodásában magyarázatot követelt, mire azt a választ kapta, hogy a világ legszebb parkjának olyan kertész kell, aki tudja, mit jelent szeretni a virágokat.

Barna Benedek
Author: Barna Benedek

Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. A témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. A kiadó felületén olvasható szerzeményeimen kívül pedig időközben néhány rövid írásom nyomtatásban is megjelent: – „A gödör” című novella a „Cirkusz a moziban” antológiában (Irodalmi Rádió, 2023) – „A kivételes nap” című vers a „Szerelmemnek Bálint-napra 2024” antológiában (Irodalmi Rádió, 2024) – „A minden kívánságot teljesítő gép” című mese a „Szitakötő” folyóirat 65. (2024/1.) számában; online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – A „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” című novella a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában (Irodalmi Rádió,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mikor majd újra hiszel

Építs templomot lelked összetört darabjaiból, vagy egy üvegházat, melybe fény és meleg szorul. Vonulj vissza oda, ha olykor túl zajos a világ. Kell egy menedék,

Teljes bejegyzés »

Téli este

Horgonyt vetett az este a város fölött. Mintha csak megfeneklett volna, alá a hideg is beköltözött.   Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt, de

Teljes bejegyzés »

Az emlék kútja

Vak éj hajol rám, árnyékom kitárja, Halott csillagok sírnak tó vizében. Fagyott idő szálát szövi fonálba, S én a sötétben várok, reményben. Voltál te álmom,

Teljes bejegyzés »

A Végtelen Keresése

    Ó, Teremtő, Te ott fenn, hol csillagok reszketnek, Kik is vagyunk mi, árva porszemek, hogy szólunk Hozzád? E világ tüze, jajongó árnya, nem

Teljes bejegyzés »

Régmúlt karácsonyom

Régmúlt karácsonyom Karácsony napja volt. Jézuskát de vártuk! Kinéztünk ablakon, Mi már szinte láttuk. Egész áldott napon Anyu a konyhában. Apu próbált minket Tartani kordában.

Teljes bejegyzés »

Zord téli estén

Zord téli estén Csikorgó hideg van. Süvít a szél. Fáznak a fák, sírnak. Megjött a tél. Zengés és zúgás hoz Minket lázba. A huzat ajtóstul

Teljes bejegyzés »