szóba sem állsz velem

már szóba sem állsz velem
          pedig egykoron együtt
          áhítottunk naplementét
          közös harcba hívtuk
          a leleményt korzóztunk
          képzeletbeli viaduktokon
          összefolyt cseppekként
          itattunk madarakat
          tűnő idillünk mint kiszáradt
          homok-dombormű
          porladt szemcséire
          s lelegelt rétünkre
          habos posvány telepedett
szóba sem állsz velem
          pedig ez volt bizalmunk alapja
          a szándékos kifejezés
          egy kapcsolat atommagja
          reakció nélküle nincsen
          önmagad tagadod így
          csökönyös rended gátat szab
          de e gát fölött a víz
          csak duzzad duzzad
          bármikor átbukhat
szóba sem állsz velem
          pedig nincs dzsungel mely
          csendes vagy zenemű
          mely mélyebbre hatolhatna
          még csak nem is elapadt
          patak a jelen mit klíma és
          erózió rekeszthetett volna
szóba sem állsz velem
          pedig időmből szántam
          szenteltem rád s ez most
          mind elégett forralt teavízbe
          szórt porcukorként rögtön
          köddé vált míg kérlelni
          firtatni sem maradt erőm
szóba sem állsz velem
          a humorizáló homo
          sapiens sapienst megveted
          legfeljebb maró gúnyt űzöl
          bábáskodó hamis beszéddel
szóba sem állsz velem
          ingerküszöbödig nem ér el
          hangom mit nem értesz bár
          megszoktál úgy viselsz el mint
          tücsökciripelést a házőrző eb
szóba sem állsz velem
          mert igazodtál e fagyasztó
          negligáló korszellemhez
          ehhez képest az üres szavak
          tétlenül kómában tartanak
szóba sem állsz velem
          számokból építesz fel
          algoritmusokkal kalkulálsz
          tudománytalannak titulálsz
szóba sem állsz velem
          hiába írok neked
          az írott szó akár a hó elolvad
          vagy rakódik ránk mint betűhegy
szóba sem állsz velem
          pedig már nem tisztelsz de félsz
          vagy mert alig ismersz
          unsz netán feltételezve ítélsz
szóba sem állsz velem
          pedig létemmel szó nélkül üzenek
          miképpen duchamp piszoárja
          az ellene vétkezőknek
szóba sem állsz velem
          és meg is érdemlem talán
          hazudni többé csendben nem lehet
          esélyt sem kapni mindinkább

                                                                                                        
                                                                                                        (Pápa, 2023. július 4-18.)

[A vershez készült videóban egy színész kelti életre, szólaltatja meg a sorokat.]

Sövegjártó Áron szavalata ide kattintva megtekinthető.

Varga Árpád
Author: Varga Árpád

Varga Árpád az Irodalmi Rádió szerzője. Viszonylag korai árvaságra jutásom ellenére alapvetően jó kedéllyel megáldottnak látom magam kívülről. Bár élénken érdeklődöm időnként a közélet és a közállapotok iránt, lírám alapanyagát jobbára saját tapasztalataimból, életutamból merítem, ugyanakkor szeretek elgondolkodtatóakat írni. Prózával egyelőre még komolyabban nem foglalkoztam, de céljaim között szerepel. Kedvelem emellett az idézeteket, a popzenei dalszövegeket fürkészni, mert meggyőződésem, hogy a mai korban nagyobb eséllyel válik tartalmas kultúrafogyasztóvá az, aki ezen rövid üzenetek révén, azokat persze alaposan megválogatva rá tud mutatni az emberi, művészi értékekre. Mindez összefüggésben van egyébiránt azzal, hogy tanári foglalkozásomból is adódóan fontosnak tartom a fiatalok számára a megfelelő példamutatást, ehhez pedig a frappáns, tömör irodalom ma talán járhatóbb út, hatékonyabb eszköz tud lenni. Mondhatni nagyon átalakulóban van jelenleg a költészet, ami sok mindennek köszönhető, de én itt és most élek, szeretem ezt művelni, ezért igyekszem olyan szellemi muníciót adni az esetleges olvasóimnak, hogy érdemesnek találjanak úgymond idejük nekem szentelésére. Eddig mindösszesen nyolc verseskötetem jelent meg, jövőbeli tervem pedig folytatni a publikálást, melyet 2016 őszén kezdtem el, elsősorban az interneten. Honlap: https://vargaarpad.com/ Posztmodern mondókák (pdf) (2020) – elektronikus kötet az Irodalmi Rádió szerkesztésében Lényem anyám virága (pdf) (2021) – elektronikus kötet az Irodalmi Rádió szerkesztésében Krízismagokból szópilácsok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, akkor én… hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én …kihez bújnék? Ha nem vigasztalnál, ha szemem könnyben ég… Nélküled – jól tudom,

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »

Mindenszentek éjszakája

Ahogy a nap alábukik a hegyek mögött, a világ csendesebbé válik. A levelek lágyan susognak az őszi szélben, és a sírok között mécsesek sora pislákolva

Teljes bejegyzés »