,,Kezdje el beírni”- írja a telefonom jegyzettömbje.
Pedig azt se tudom, mit akarok írni neked,
Meg persze az is fontos, hogy hogyan,
De semmit nem tudok.
Gondoltam panaszkodok a télnek,
De nem vagyok elég dühös hozzá,
Bármennyire is szeretnék, de nem tudok.
Mert a tavasznak édes nosztalgikus melege
Emlékeztet a nyár csodás terméseire.
Milyen messze van már az! (innen az őszből nézve…)
Mennyire hiányzik a tavasz!
Mert ez a hideg, mint a kezdő hegedűs hangja:
Elmondhatatlanul fáj bennem és rajtam…
Azt hittem, hogy örök a tavasz,
De így az ősznek és télnek határán már látom:
Talán naiv voltam, talán túl sokat hittem, reméltem,
Hogy ez a barátság kitart a halál után is.
Manapság sokszor vagyok hitetlen…
De én akkor is hinni akarok, mert hinnem kell.
Bár lehet hülyeség maradni,
Mert nem sokára az Óperenciás tengés és az üveghegyek,
Azok állnak majd közénk,
Nem csak a télnek átkozott hidegje…
Annak viszont örülök, hogy a tavasznak boldogságát,
Az őszi fák gyönyörű vad színeit,
És a nyárt, az öröm kezdetét
Nem rabolhatja el tőlem a zord tél elhidegült természete.
A csukott szememen át nem bánthat senki, még te sem.
Ott vagy te is ahol minden más.
0202-es szobában mindig megtalállak, tudom,
Hisz gyakran beköszönők az emlékeknek.
Ott veled mindig beszélek…
Talán 40 év múlva újra találkozunk,
Ott azon a nyári napon.
Bár én lehet egy kávézó teraszán,
Te pedig talán ott leszel…
Vagy ahol mindig szoktál,
Ott a 0202-es szoba ablaka alatt,
Miközben kint csak telnek az évszakok…
Ki tudja, melyik van éppen…
Székesfehérvár
2024.02.20.
Author: Dombi György Márk
Én csak egy egyszerű ember-költő vagyok, talán három idézet az, ami legjobban leír engem: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi” Lukács evangéliuma 9:25 „Bárkié is a dicsőség, / A hazáé a haszon!” Petőfi Sándor – Márciusi ifjak „Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, / Mégis a legtöbb: ember aki él,…” Karinthy Frigyes - Előszó
