Világégés

Életem elsárgult levele
Úszik le a Dunán
Volt-e értelme?
Kiderül majd elmúltán
Nem vagyok szimultán
Egyre kevésbé spontán
Elégtem, mint a méreg
Az eldobott gyufán

– Valamikor valahol Budapesten

Lazarev Oleg
Author: Lazarev Oleg

Üdvözöllek! Oleg vagyok, egy újra visszatérő alkotó. Meglehetősen régen találkoztunk, ha találkoztunk is valaha. Mindenesetre örülök Neked! Örülök annak, hogy mesélhetek. Magamról, az engem megszálló gondolatokról, legyenek azok bármilyenek is, aggályokról, örömről vagy bánatról. Lehet itt szó bármiről, lesz itt szó sok mindenről, mert rengeteg minden történt, folyamatosan történik, ami sokszor pozitív értelemben elképesztő, egyúttal hihetetlen, magával ragadó vagy éppen elrettentő, de szerencsére sokszor varázslatos is az, ami minket körülvesz. Ha pedig nem kézzelfogható és nem valamilyen eseményhez köthető lesz az, amit éppen olvasol, az egy hirtelen, az ablakon a széllel beszáguldó ihletnek a foszlánya, mely szélütésszerűen elszédített engem vagy egy vihar-kavalkádként felkavarva arra késztetett, hogy improvizáljak verses vagy teljes mértékben kötetlen és nem keretek közé zárt formában. Csak is szabadon! (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség! Ugye?) Direkt módon ritkán írok, sokszor leginkább spontán, de mindig őszintén és igazán, igazán odaadóan és meghatódottan, elhivatottan. Igyekeztem mindig pártatlan, független maradni, megtartani a szubjektív véleményemet és ugyanakkor objektív is lenni. Mostanság ez nem egyszerű, nem egyszerű nem elfogultnak lenni, nem egyszerű közölni, mert közölni és üzenetet továbbítani az éterbe, az felelősség. Nem egyszerű, amikor a szólásszabadságból sokszor már csak a szólás marad meg, amikor valaki szól, hogy ne szólj. Jómagam viszont mindig is felszólaltam...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

8 + 1 =

Élj !

Merj adni másoknak – s meglásd, kapni fogsz.  Merj bátran kiállni – s végül győzni fogsz.  Beszélj hangosan – míg meghallgatásra lelsz.  Végy erőt magadon

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Vajna-Kánagy Rozi

Flóra

A lélek mélyén nyílnak A legszebb virágok, A lélek virágai Rózsaszínű álmok. Már annyi éve annak, Hogy felnőtt vagyok, Mégis lelkem mélyén Egy kislány maradok.

Teljes bejegyzés »

A holnap elfeledtek

Bízva bíznak megint, A holnap elfeledtek. Hajlongnak a csönd keresztek, Mert sebzetten jobban szerettek. Üdvös remények Csillagfénybe vágyón, Holnapba hullnak vádlón. Szél zúg a magyar

Teljes bejegyzés »

Kicsinek gondoltalak…

Hanna egy tüneményes kislány volt, aki a Király utcai általános iskola második osztályába járt. Vörös göndör fürtjei, tengerkék szemei és kis mosolygó gödröcskéi az arcán

Teljes bejegyzés »