Ekaton
I.
Élet tintájától tiszta lelkek
Üvöltő, bömbölő kínok között
Születnek meg szüntelen a létbe,
Hogy teljesítsék, mit kijelöltek
Odafönn a magas felhők fölött.
Toll kerül hát a gyermeki kézbe
S meglódul az élet kis regénye
Nem tudni merre tart a sötétbe
Vagy a szentséges mennyei fénybe.
Ó, egy biztos, eljön majd a vége!
II.
Mind közül a legáltalánosabb
Tömegek által megválasztott sors
Tollai szülik a legtöbb sóhajt
Gond-gond után végtelen robot
Hozzá méltánytalan kevés bére
Soha nem enyhül szenvedése
Lassan fogyatkozik szerencséje
Miképp az elszipolyozott vére
Bizony, bizony csak lassan lesz vége
Ilyen ez a lelketlen boly-élet.
III.
Vagy a fárasztó boly élet helyett
Vonzóbb lesz a léhűtő élvezet.
A test, kocka, kártya, ördög kerék.
Szégyen, mocsok és kitaszított lét.
Hiába voltak a nagy álmai,
Mind ellopták Fortuna árnyai.
Egykor hűséges „jó pajtásai”,
Kik titkon a pusztulás varjai,
Most bámulják a folyó habjait.
Mely sodorják a merev tagjait.
IV.
Ám arannyá válhat a lélek is,
Ha a szívét beragyogja a hit.
Legyen bár kereszt vagy akár csillag,
A változó hold, hindu szvasztika.
Csak egy számít légy hű a hitedhez,
S ne fedd el soha hulló könnyedet!
Meghallgat téged óvó Istened
S ha kell még gyermekévé is tehet,
Hogy tolmácsold a szent üzenetet:
Éld békében a rövid életed!
V.
Ím, e lelkek fényesen ragyognak
Arannyal írnak kristály szavakat
Vagy a formás ecsetvonás után
Lágy s halk zene sejlik át a szférán.
Bár rájuk figyel a többi lélek
Művük hiába áraszt fenséget
Angyalokhoz méltó fényességet
Szavuk elvész a kor tengerében.
Ily sorsot alkottok magatoknak?
Rátok is csak az vár, Katakomba.
VI.
De íme van kinek a nagy tudás
Az éltető erő s nem glóriák
Eszük által gyarapodik a világ
S az emberi faj élte hossza nő
Ámde mégis kétélű fegyver ez
Néha önön magán is ejt sebet
Ha a háborúk eszközévé lesz
Elpusztít tájat, embert és Jövőt
Érző szív híján tehát képtelen
Fönnmaradni még ez is: TUDOMÁNY
VII.
De ha úgy érzi a hit nem segít
Rajta, csupán a törvény szent karja
Nem haboz a lélek s megpendít
Sarkantyút és megesküszik kardra
Pálcára, jogarra, betartatja
A törvényt vagy ha szólít a haza
Csatában küzd érte s diadalra
Viszi annak ügyét. S a jutalma
Bár nem kért soha, el nem maradhat.
A golyó-lyuk örökre megmarad!
(2012. 09.09.)
VIII.
Ám van kit még a törvény sem ölel
úgy ahogy tenné egy gondos anya
S kit a többi lélek is lökdöshet
ide oda sebezhet szavakkal
megtiporván jogát s szabadságát
lassanként szorítva ki vágyát
lélegzetét s életét. Romlását
emlegetik s nevetnek ravatalán
s bár teste tűr még, lelke már száll
a vég számára tehát megváltás
(2013.07.13)
IX.
Uralkodói erő hatalom
eredhet születés vagy küzdelem
útján, de meghajolnak a lelkek
előtte mert kérdezni nem mernek
s tesznek szava szerint esztelen
úgy hiszi parancsa sérthetetlen
és senki nem állhat neki ellent
hiszen ő a legnagyobb de vajon
engedelmeskedik e a halál
s még egy napra megmentheti magát?
X.
Végül aztán hasad egy új hajnal
És kitárja ölét egy sír verem
Álmos szemek a mélybe merednek
Míg a fáradt elmék elmerengnek
Ki az kinek a könyve most véget ér
Serény munkás vagy ahhoz túl ravasz
Szent, tudós vagy művész lélekkel élt
Imádta vagy sem a törvény kezét
Ez nem számít a harang már szól
S ők is megpihennek a Sírásók!
(2013. 08. 09.)
Author: Árvai János
Árvai János vagyok. Az írói álnevem csak a fantasy műfajokban használom elválasztva azt az egyéb műfajoktól, hiszen mint mindennek ennek is megvan a maga története. Á.M. Jánosként találkozhatnak velem a kedves olvasók. De vajon miért? Ezt máshol megírták már… Ebben a világban Miskolcon születtem, és jelenleg vidéken élek, de a Város a mai napig az életem része. Az érettségimet és később a diplomámat is itt szereztem meg. Az alkotás, ez nem csak az írást jelenti, mindig az életem része volt. Segített az önkifejezésben, feldolgozni azokat a kérdéseket, amelyekre sokszor nincs egyszerű válasz. a történeteim, verseim sokáig a fiókban pihentek, mígnem olvasók bukkantak rá, és a lelkesedésük adta azt pluszt, ami miatt egyre több és több született. „Amíg még van..” című kötetem a legkedvesebb nekem, hiszen ez az első. Egy novellás kötet, melyben a múltból a jövőbe utazhatunk, ami még nem történt meg ugyan, de talán jobb is, ha nem úgy történik meg, mint ahogy az a papírra lett megálmodva. Hiszen: „Amíg még megvan Hiánya nem szúr szemet Csak ha már nincsen”