Reggeli ébresztő

A létezés benne van a mában és a holnapban is benne van,
A kelő nap fényénél egy lágy szellő most elsuhan.
Kezedben egy gőzölgő kávéval életet versz magadba,
Gondolsz, egyet cipőd kapod és kisétálsz a szabadba.
Madarak énekét hozza hozzád a szél,
És e ponton úgy érzed, hogy végre véget ért a tél.
Tavasz jön, és virágok szirmot bontanak,
A nedves fűben anyuka kisfia után szalad.
Kicsit messzebb, gerlepár búg a fa tövében,
Bandukol egy bácsika, bottal a kezében.
Isteni a látkép olyan békés minden,
Egyetlen hangos szó, egy hiszti roham sincsen.
Energiád töltődik, ahogy haladsz előre,
Nem is vágytál e szép napon semmivel se többre.
Megcsillan a napfény a fák ágain egy-egy pillanatra,
Bevallod, hogy jól esett kijönni a szabadba.
Tiszta ez a reggel még szűzies a napod,
Hogy kivé válsz ma, azt, hogy hogy akarod,
Te döntöd el mikor gondolatban,
Lefuttatod a képet, most itt a szabadban.
Tehát, hogy félig üres, vagy
Félig lesz tele a pohár,
A döntés legyen tied,
Ez most csak rajtad áll!
Oláh Tímea
Author: Oláh Tímea

Oláh Tímeának hívnak Az Irodalmi Rádió egyik szerzője vagyok. 1978-ban születtem Budapesten. A művészet már gyermekkoromban is éltető nedű volt számomra, de kibontakozni pár éve sikerült igazán. Gyermekkorom óta foglalkozom írással. Főként a versek iránya mozgatott meg, de novelláim is vannak. Témáim leginkább romantikus hangvételben íródnak, de van horror témám is. Szeretem a misztikát és a megfoghatatlan plátói dolgokat. Foglalkoztat a reinkarnáció gondolata is. Két éve kiadtam saját verses kötetem, Versek Karmák Végzetek címmel. Az idén megjelent második kötetem Lélekfolyó címmel. Pályáztam több verspályázaton, az Arte Tenebraun Könyvkiadónál jelent meg először három versem antológiában. A Poet.hu-n, a Művész. Ma Kulturális Magazinban és a Művészházban is jelentek meg verseim, Oláh Tímeaként, viszont első Horror novellám megjelenésével az Irodalmi Rádiónál felvettem a Katie Miller művésznevet. Az írás vezetett el önmagamhoz. Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

70 − = 67

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »