A csillagoknak üzen fájón a muszáj,
Rongyaiban is megtart e gyönyörű táj.
Régi dalok susognak az éjszakában,
Álmodások nyugtatón vad viharában.
Annyiszor feltámadtak az elesettek,
Bölcsebbé vált sebeik itt behegedtek.
Felharsan igaz, hűs forrása a szónak,
Oltalmat ad az Életre szomjúzónak.
A holnap öröme remény, de hitet ad,
Míg éjünkön fájó tegnapunk áthalad.
Új, hajnali harmat szövi át a fákat,
S fénykoszorún áldott fénye szerteárad.
Ébredés álmos mosolya köszönti még,
Kik tűnő békességet megőrizték.
Szebb élet zsivaja zengi be az utcákat,
Míg büszke emlékké válik e század.
2024.03.06.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
