Kál horka szerelme

 

 

 

 

Kál horka a Kál völgyében

legelteti a lovát.

Súlyos nehéz lépteivel

 csörgeti az aranyát.

 

Horka szeme messze kémlel

Merre rántsa szablyáját?

Vele szembe szálló népnek

zsákból szórja igáját.

 

Kereki-domb tetejéről

nap fényével mindent lát:

hadi úton korsójával

sétálgató leánykát.

 

Hosszú hullámzó hajával

játszadozik káli szél.

Hegyestűről lomha felhő

ránevetve útra kél.

 

Ej leányka, nem félsz attól,

hogy útonálló talál rád?

Horka pattan fel lovára

s utoléri a leányt.

 

Horka kérdi: Ki vagy te lány?

De a szépség nem felel.

Dús hajába rejti arcát,

s behunyt szemmel fordul el.

 

Káli rétnek gyöngyvirága,

mit vétettem én neked?

Horka kérdi mellé szállva,

 de a leány nem felelt.

 

Még egyszer szól horka néki:

Hát akkor én elmegyek.

Mondd csak el a falutokban:

vezérünk épp elveszett!

 

Mint a lidérc, úgy száguld el,

szikrákat szór a lovas.

Várja őt a messzi gyepű,

s azon túl még sok havas.

 

Ott sem lesz néki hidegebb,

s felfűti majd  harci zaj.

Hadjáraton gazdag zsákmány

várja őt és diadal.

 

De ágyasát nem fogadja

csak táltosát kérdezi:

Szerelmének hidegségét

mondja, mivel űzheti?

 

Nimród királyhoz az égre,

táltos mászik  lajtorján.

Csillagokból egy tucatot

átad neki a nagykirály.

 

Horka szépe viselje

büszkén ezt a nyakéket!

Világunknak ügyelője

sem látott  ily szépséget.

 

Csillagokból font nyakékkel

vágtass, horka, most haza!

Nyissad szóval meg szívedet

úgy, hogy a lányt ringassa!

 

Kál horka a Kornyi-tónál

megfürdeti hű lovát.

Nem akarja megmutatni

szerelmének út porát.

 

Sólyom száll fel a nádasból!

Mutasd, madár, merre jár

az a lány, kit szívéből

horka többé ki nem zár!

 

Kál fürkésze Töttöskálon

hirdeti a népeknek:

Kál horka harcból épp jő,

s mulatozna véletek.

 

Nem hoz ide igriceket,

akad talán itt dalos.

Ha meg mellé szép a lány is,

nem fájlalná a harcos.

 

El is mondja, milyen legyen

kiről horka álmodott.

Hamar rálát a falu népe,

ki is lett a választott.

 

Kál horkát még így nem látta

ki őt már rég ismeri:

fél térdére ereszkedve

aranygyűrűt nyújt neki.

 

Ha hétfelé is vágatsz, leány,

nekem többé más nem kell!

Legyél nékem a királynőm,

hű hitvesem te leszel!

 

Napból nektárt gyűjtő arcod

virágcsokor mosolya.

Lábnyomod gyógyír a földnek.

Szemed szemem otthona.

 

Állj fel elém, édes uram,

többé már nem futok el!

-felelt a lány, s hozzátette:

megtalálsz, ha keresel.

 

Égi mező csillagláncát

Horka most felmutatja.

Úrnőjének örömére

nyakán összekapcsolja.

 

Viseld hát, szép menyasszonyom,

örökre e nyakéket!

Égi úr küldte ezt tenéked,

midőn rám épp lenézett.

 

Lánynemzetség minden népe

tánchoz tüzet gyújtatott.

Örömüknek kiáltása

Tihanyban is visszhangzott.

 

Kereki-domb tetejéről

révületben fúj a szél.

Kál horka örömének

hírét vinni útra kél.

 

Jegyzetek:

Kál: A Káli-medence névadója a honfoglalás korából.

horka: Honfoglalás korabeli tisztség bíráskodási joggal.

Kereki-domb: Mindszentkállától délre található, földvár volt.

Töttöskál: Kora középkori település a mai Szentbékkállától keletre.