Tavasz anyó kertje

Egyszer volt, hol nem volt, Öregisten Felvilági birodalmában egy szép nagy kert. A kertnek közepibe állt egy picike, tornácos házikó. Fából faragott, tulipános tornáccal és oszlopokkal. Ebben lakott Tavasz anyó és három fia.

Amikor a hideg, téli napokon kikukucskált Tavasz anyó az ablakon, a Földi világban fényesebben sütött a Nap. S ha kenyérdagasztás közben énekelt, boldogan csiripeltak a madarak. Ha kiment a kertbe, hogy megnézze örökzöld növényeit, a hagymák és a növények gyökerei megmoccantak a föld alatt álmukban. Így teltek a téli napok. S mikor eljött az ideje, kitárta ablakát, hogy friss levegőt engedjen a kis házba. Ilyenkor lenn a Földön kizöldült a fű, kibújt a hóvirág, nagyokat pislogott a hunyor és csilingelt a tőzike. Mindezeket látva Anyóka elmosolyodott és így szólt:

– Türelem kedveskéim, csak türelem! Nemsokára eljő a mi időnk is!

S majd amikor Napúr átvette az urálmát a Földön, s a nappalok váltak hosszabbá, izgatottan keltegette fiait.

– Ébredjetek hétalvók! Itt az idő! Munkára fel!

A legidősebb fiú Sándor, kidugta lábujját a dunyha alól. No, de vissza is húzta menten, mert igen csak hideg volt a szobában és még mélyebbre bújt a meleg takaró ölelésében.

A középső fiú József. Ő felkelt, nyújtózott egyet, felvette a gúnyáját, majd tüzet rakott a kemencében, s álmosan leült a padkára.

Legkisebb fiú Benedek, felpattant, gyorsan felöltözött, s szaladt is az udvarra, egyenesen a szerszámos kamrába, számba venni a kerti szerszámokat.

Jön Tavasz anyó s látja, hogy csak Benedek serénykedik.

– Hát a bátyáid hol vannak?

-Álmosak még Anyácskám!

-Álmosak?!- csodálkozik. -Hát nem aludtak az elmúlt évben eleget! – kiáltott, majd vette a cirokseprűt, és kiseperte a fiúkat a házból, mint a lusta macskákat.

-Gyerünk, gyerünk lusta kölkei! Langyos szellőt fújni a Földre! Felhőket küldeni földáztatóra! Virágokat aggatni a fákra! Magokat szórni a földbe! Annyi a teendőnk, hogy két kezemen sem tudom megszámolni, Ti pedig lustálkodtok!

Mert ne feledjétek, ahogyan történik a Felvilágban, azonképpen van a Földön is. S ha Ti lustálkodtok, a Földön bizony nem érkezik meg a Tavasz!

Aki nem hiszi, járjon utána.

2024.03.20.

 

 

Kürti Dóra
Author: Kürti Dóra

Úgy vélem nem a szerző személye a fontos, hanem a magyar nyelv és irodalom gyümölcsös kosara. Ebbe helyezi az író az írásait, műveit. És Te, Kedves Olvasó, hogy miután elolvastad és becsuktad a könyvet, egy katarzis élménnyel legyél színesebb, gazdagabb. Ezzel térj vissza a mindennapok egyre gyorsuló, őrült forgatagába. Kellemes olvasást kívánok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

18 − 16 =

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »

Egy percem levegővel

Egy percem levegővel   Nézek jobbra, Majd balra; Csend van nyugalom; Most van erőm, Bátorságom. Körbetekintek újra, És senki sem zavar; Egy felvázolt pillanat, Ami

Teljes bejegyzés »

A Mester

Komoly arcú, nincs rajta semmi dísz, Haja kissé kócos, lazán borzas, Szikár teste izmos, akár a vas, Zöldeskék szeme tiszta forrásvíz. Műveiben szelíden megfüröszt, És

Teljes bejegyzés »

96 óra folytatása

96 óra folytatása Egyed-Husti Boglárka novellája „Megölted” -mondta Johnny és olyan szemmel nézett rám, hogy tudtam, hogy tudja. „Igen megöltem” -válaszoltam nemes egyszerűséggel. Közöny és

Teljes bejegyzés »

96 óra

96 óra Egyed-Husti Boglárka novellája Hétfő A kolesz negyedik emeletén a 16-os ajtóban halk kopogás hallatszott. Aztán a kopogást felváltotta a dörömbölés. Majd a kiabálás,

Teljes bejegyzés »

Ikerszó-varázslat

Hol volt, hol nem volt, valamikor réges-régen, volt egyszer egy iciripiciri falucska. Apró házainak nem csak ügyes és szorgos lakói voltak, de akadtak itt teszetosza

Teljes bejegyzés »