Egyszer volt, hol nem volt, Öregisten Felvilági birodalmában egy szép nagy kert. A kertnek közepibe állt egy picike, tornácos házikó. Fából faragott, tulipános tornáccal és oszlopokkal. Ebben lakott Tavasz anyó és három fia.
Amikor a hideg, téli napokon kikukucskált Tavasz anyó az ablakon, a Földi világban fényesebben sütött a Nap. S ha kenyérdagasztás közben énekelt, boldogan csiripeltak a madarak. Ha kiment a kertbe, hogy megnézze örökzöld növényeit, a hagymák és a növények gyökerei megmoccantak a föld alatt álmukban. Így teltek a téli napok. S mikor eljött az ideje, kitárta ablakát, hogy friss levegőt engedjen a kis házba. Ilyenkor lenn a Földön kizöldült a fű, kibújt a hóvirág, nagyokat pislogott a hunyor és csilingelt a tőzike. Mindezeket látva Anyóka elmosolyodott és így szólt:
– Türelem kedveskéim, csak türelem! Nemsokára eljő a mi időnk is!
S majd amikor Napúr átvette az urálmát a Földön, s a nappalok váltak hosszabbá, izgatottan keltegette fiait.
– Ébredjetek hétalvók! Itt az idő! Munkára fel!
A legidősebb fiú Sándor, kidugta lábujját a dunyha alól. No, de vissza is húzta menten, mert igen csak hideg volt a szobában és még mélyebbre bújt a meleg takaró ölelésében.
A középső fiú József. Ő felkelt, nyújtózott egyet, felvette a gúnyáját, majd tüzet rakott a kemencében, s álmosan leült a padkára.
Legkisebb fiú Benedek, felpattant, gyorsan felöltözött, s szaladt is az udvarra, egyenesen a szerszámos kamrába, számba venni a kerti szerszámokat.
Jön Tavasz anyó s látja, hogy csak Benedek serénykedik.
– Hát a bátyáid hol vannak?
-Álmosak még Anyácskám!
-Álmosak?!- csodálkozik. -Hát nem aludtak az elmúlt évben eleget! – kiáltott, majd vette a cirokseprűt, és kiseperte a fiúkat a házból, mint a lusta macskákat.
-Gyerünk, gyerünk lusta kölkei! Langyos szellőt fújni a Földre! Felhőket küldeni földáztatóra! Virágokat aggatni a fákra! Magokat szórni a földbe! Annyi a teendőnk, hogy két kezemen sem tudom megszámolni, Ti pedig lustálkodtok!
Mert ne feledjétek, ahogyan történik a Felvilágban, azonképpen van a Földön is. S ha Ti lustálkodtok, a Földön bizony nem érkezik meg a Tavasz!
Aki nem hiszi, járjon utána.
2024.03.20.
Author: Kürti Dóra
Úgy vélem nem a szerző személye a fontos, hanem a magyar nyelv és irodalom gyümölcsös kosara. Ebbe helyezi az író az írásait, műveit. És Te, Kedves Olvasó, hogy miután elolvastad és becsuktad a könyvet, egy katarzis élménnyel legyél színesebb, gazdagabb. Ezzel térj vissza a mindennapok egyre gyorsuló, őrült forgatagába. Kellemes olvasást kívánok!
