Feltámadnak a letűnt márciusok.
Pillantja árnyait hunyorgó szemünk,
Mégis alamizsnás új tavaszt vetünk,
Míg kérnek a konok patríciusok.
Felhorgadón a lerogyott akarat,
Kárpátok alatt verdes a szívekben,
Elhazudott tegnapok színeiben,
S magam torán keresem igazamat.
Béklyós lábak futnak az új életbe,
Álmokat látni más csodált életbe.
Hol másé a föld, s miénk a tiport gyom,
Elvágyódásaimon el- elbotlom.
Árva busongás földje büszkén köszönt,
Terít vállamra ködös méla közönyt,
Kurucos álmok suttogó hajnalán,
Itt – ott felragyogó hívó csillagán.
Merre tartunk, megint, feledve, árván,
Igazunk szépsége után kutatva.
Féltett mánk könnyes árját felduzzasztva,
A semmibe tartó élet barázdán.
Felzubog forrása egyszer a szónak,
Életbe váló álom csóknak egyszer.
Ha még ember marad másért az ember,
S elmart vágyaink felvirágozódnak.
2024.03.21.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.