Ninna és Mike

Ninna maszatos, kis orrát hozzányomta a hideg ablaküveghez. A kertet nézte az ablak előtt. Lehellete elhomályosította az ablaküveget, majd mikor elvette a fejét kitisztult újra. Azaz csak majdnem, mert a maszatos orr ott hagyta lenyomatát az üvegen.

Ekkor megfordult és hátra nézett. Nagyika teát készített, fimon itthoni süteménnyel.

– Szegény Nagyika!- gondolta Ninna. – Mennyire nem szeret ablakot takarítani!- visszafordúlt a külvilág felé, s ruhája ujjával letörölte a maszatot, ami ahelyett, hogy eltűnt volna még jobban szétkenődött.

Arrébb helyezkedett, hogy tisztán lássa a kertet. Vékony hótakaró borította. Hóban madárkák és cicusok lábnyomai.

– Az a tappancs csak Keviné lehet! -gondolta. Kevin a szomszéd Hóhányó fekete, félfarkú macskája. Nagyika úgy hívja a szomszéd bácsit, hogy a Vén Öreg Hóhányó. Ezt még gondolatban is hosszú kimondani, ezért Ninna lerövidítette Hóhányóra. Hóhányó bácsinak most nincs sok munkája, mert kevés a hó. Nézte kinn az utcán a járdát, hát ha meglátja az Öreget, mert szívességből tisztán tartja Nagyika járdáját is. Nagyika azt is mondja, hogy Hóhányó bácsi hasonlít a macskájára, amit Ninna egyáltalán nem ért. A bácsi ugyan is sánta, a macska pedig nem. Kevin fekete, a szomszéd bácsinak fehér a haja, és félfarkat sem hord hátul a nadrágján, mint Kevin.

A kert közepén madáretető. Üres volt. Madarak sehol. Ninna integetett, hát ha figyelmesek lesznek a mozgásra és megjelennek, mivel azt hiszik eleséget kapnak majd. Kis szünet és akkor megjelent egy pici, dundi széncinke. Mike volt az! Ninna száz madár közül is megismerné.

Mike éppen egy alapos, havas és gyors tolltisztítás után felröppent a bokor ágasbogas, biztonságos részébe.

-Innen jól lehet szemlélődni!- gondolta. Ferdén pislogva feltekintett a magasba.  Várakozóan üldögélt, hát ha megjelenik ott fenn az a nagy, fényes gömb, ami olyan jól melegít és elhozza a nappalt, a meleget, az élelmet. Nagyot szippantott a levegőből és csodálatos madár hangján elkezdett énekelni:

– Süss fel Nap, fényes Nap! Icipici cinke népség majd meg fagy! – de a fenti nagy, fényes gömb nem jelentkezett. Nagyon szomorú lett. Ekkor hirtelen mozgásra lett figyelmes. Nem látta tisztán, mint ha a Kisembert látta volna. Hirtelen abba hagyta az éneklést. A többi madár a csendre és Mike mozdulatlanságára halálra rémült.

– Macskaveszély!

Maconka az őrszem ökörszem felröppent a legmagasabb ágra, de semmi veszélyes dolgot nem tapasztalt!

– Nincs Macs! Nincs Macs!- csipogja.

– Mozgást láttam! -csipegi Mike. – A Kisembert! -ekkor mind összerebbentek egyrakásra a bokor sűrűjében és vártak. Nem eredménytelenül, mert megjelent a Kisember a Nagyemberrel és a kertecske közepén lévő etetőt feltöltötték mindenféle finomsággal. A madárkák egyet- egyet csipintettek és várták, hogy az emberek elmenjenek, majd szépen, lassan birtokba vették a madáretetőt. Éhes begyüket  telerakták maggal, mazsolával, almadarabkákkal, kinek-kinek begyére valót. A nagy lakmározásban észre sem vették, hogy egy sárga autó állt meg a ház előtt. Még félni is elfelejtettek!

– Nagyika!

– Tessék! Ninna!

– Üres a madáretető!

– Van a magos dobozban madáreleség! Megtöltjük, de előtte uzsonázzunk, mert Anya és Apa hamarosan megérkeznek. – mondja Nagyika.

Megették a sütit, iszogatták a teát, közben mindketten elmesélték, mi minden történt azóta, hogy nem látták egymást. Majd magukhoz vették a madárcsemegét és kimentek a kertbe.

– Nézd Nagyika! Ott vannak a kis huncutok a bokorban! Lassan mozogjunk, ne zavarjuk el őket! – Ninna szemével kereste Mikét. Mikor megtalálta, óvatosan felemelte a kezét és integetett a kismadárnak.  Megtöltötték az etetőt, majd visszamentek a házba. Ninna sietve vetette le kabátját, csizmáját, majd az ablakhoz sietett. Szép tiszta orrocskáját odanyomta az ablaküveghez. Boldogan nézte, ahogyan a madárkák ugráltak röpködtek, csiviteltek, lakmároztak. Észre sem vette, ahogyan szülei autója megállt a ház előtt. A csengő hangjára lett figyelmes.

– Nagyika! Megjöttek! Anya és Apa megjöttek!

Author: Kürti Dóra

Úgy vélem nem a szerző személye a fontos, hanem a magyar nyelv és irodalom gyümölcsös kosara. Ebbe helyezi az író az írásait, műveit. És Te, Kedves Olvasó, hogy miután elolvastad és becsuktad a könyvet, egy katarzis élménnyel legyél színesebb, gazdagabb. Ezzel térj vissza a mindennapok egyre gyorsuló, őrült forgatagába. Kellemes olvasást kívánok!