Új élet

Új élet.

Egyed-Husti Boglárka írása

 

Az asztalnál ülök és a kedvenc női magazinomat nézem, amikor egy ismeretlen számról hívnak. Először fel sem akarom venni, biztos megint valami piackutatás. Aztán rápillantok a számra és majdnem leesek a székről. A mentő az. Azonnal felveszem. Egy nő közli velem, hogy a fiam és a mennyem meghalt egy autós balesetben és mennyem kisbabáját épp próbálják újjáéleszteni és mivel én vagyok az egyedüli hozzátartozó be kéne jönnöm a kórházba. A nő hangja kimért volt. Olyan gyorsan cselekedtem, ahogy csak tudtam mégis olyan lassúnak tűnt az idő, mintha vánszorogna.

A fiam és mennyem halott. Az unokám meg élet halál között van. Ültem be a kocsiba és elindultam. Közben folytak a könnyeim. Aztán mikor megérkeztem a kórházba leültem a váróba. Ott olyan csönd volt. A halál is csöndes. A falak ridegek voltak. A halál is rideg.

 

Aztán olyan másfél óra után megérkezett a doktor. Elmondta, hogy az unokám túl van a kritikus állapoton és hogy reggel ismét jöjjek be, hogy átbeszéljük az unokámmal kapcsolatos teendőket. Távozásom előtt még vissza szolt, hogy keressek egy ügyvédet. Nem értettem miért mondja.

 

Másnapra megértettem. Nem elég, hogy még fel sem fogtam, hogy a fiam nem él, hogy a mennyem szült és ő sem él, de az unokám, aki most indulna az életbe el akarják venni tőlem és be akarják dugni egy árva házba. Na azt már nem. Az én unokám nem árva. Hiszen itt vagyok én.

 

Az ügyvédem szerencsére gyorsan és ügyesen tudott jogi ügyeket intézni így nagyjából két hónap elteltével már hivatalosan is én lehettem az unokám gyámja.

 

Addig szoktuk egymást. Én szoktam a gondolatot, hogy ötvennégy évesen ismét babázok, ő szegénykém meg szoknia kellett, hogy a nagymamája bénázik.

 

Valóban felneveltem egy gyereket, de olyan régen volt. Most ismét tanulok. Hogyan kell fürdetni, fogni, pelánkát cserélni, de olyan kis puha és törékeny. Néha félek megfogni.

 

A barátnőim szerencsére jöttek és ahol tudtak segítettek. Játszottak a kicsivel, elvitték sétálni a babakocsival, vagy csak lefőztek egy kávét és néha amikor tényleg kettesben voltunk megkérdezték, hogy vagyok, hogy viselem. Mivel a temetést is szerveznem kellett így nehezen viseltem.

 

Szerencsére a kis unokám nem sírt olyan sokszor, kis lábaival és kezeivel gyakran kapaszkodott belém mintha ő is azt súgná, hogy nagyi minden oké.

Eljött a temetés napja a barátnőimmel mentem be a ravatalozóba. Szerencse, hogy ott voltak, mert nem bírtam volna ki.  Egy másik barátnőm vigyázott addig a picire.  Aztán amikor véget ért, hazamentünk.

És akkor jöttem rá, hogy bár most csöndes a lakás, mert a pici elaludt, de sose lesz halk, hiszen egy új élet vár rám.

 

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »