Nem hajt a tatár
Csak megállt az idő
Mennék, de nem megyek
Futok egy vesztes versenyt az idővel.
Már nem tudom a nevem
Zavarom neon, fényes csík az orrom előtt
Rájövök; mégis hajt a tatár
De sehol egy megálló, sehol egy határ.
Türelem…
Nem igazán bírja az egyik idegem
Mindenki beszél
De nekem ez zavaróan idegen.
Nem tudok hozzászólni
Ismeretlen, mint a matekpéldány
Nem tudok hozzászólni
Hiszen, én nem tartozom közéjük…
Megoldás rá: Olyan akár a tagadás
Mégis mindenki bökdös
Olyan vicces és idegesítő
Kínomban kacagok és markolom a földet.
Igen, a földön kéne lennem
A gondolataim nem ott vannak
De újra a valóságban
Lila és zöld, mint a fájdalom jele az arcomban.
Bámulom a tükröt, inkább magamat
Elkenődött utálatom haragos pecsétje, melyet még magamon hordoztam.
Más nem maradt
Csak a visszhangod boldog emléke.
Nézem a hajamat
Annak apró puzzle darabjait
Ott hevernek a kukában
Fura, múltkor még velem voltak..
Ma már nincs mi visszajönne
Senki nem köszön vissza
Csak az emlékek, melyek kikopnak
De örökké élnek
Author: Szalai Regina
„Két világban élek. Az egyik a valóság, a másik pedig az amit én teremtek.”