érezlek, és mégsem

érzem őt.
érzem a ki nem
mondott szavait.
érzem a száját,
amivel nem csókol meg.
a karjait, amivel nem ölel át.
a tekintetét, ami már nem
az enyémet keresi.
a szívét, ami már nem
miattam ver hevesen.
és a személyét, aminek
én már semmit sem jelentek.

Dávid Dóra
Author: Dávid Dóra

Dávid Dóra vagyok, 17 éves. Szlovákiában élek, és magyar gimnáziumba járok. Néhány éve foglalkozom komolyabb szinten az írással. Vannak verseim, de a próza kategóriában otthonosabban érzem magam. Rövidke novellákat írok leggyakrabban. Szeretem az irodalmat és a magyar nyelvet, és igyekszem részt venni az ezzel kapcsolatos versenyeken is. Nagyon örülök a lehetőségnek, és köszöntök mindenkit a blogomon, remélem, találnak szimpatikus műveket!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »