Olyan ez nekem, mint egy film,
Egy régi retrospektív felvétel magamról.
Semmi szín, semmi sallang,
Csak az aki voltam és az ami lettem:
Több ezer karakter,
Sok millió egyes és nullás rengetege.
Ezek az emlékeim, az egyesek és nullások.
Még jó, hogy tudom ezeket olvasni.
S ki hallja, látja, olvassa a kettes számrendszert,
Az ismer engem egészen.
-Mert manapság már csak egy kattintás az ember…
Egy kattintás és vége…-
Aki ezt olvassa, láthatja hogy hogyan tanultam járni,
Látja, hogy hogyan vágott fejbe a szerelem
És aztán tört össze apró pici bájtokra.
Ki ezeket olvassa az látja árát létemnek,
Látja nyomát egy mennyei ölelésnek,
És annak, hogy ,,én élek? Többé nem én”
Új a forráskódja a rendszernek,
Ami álltal világítok és élek örökkön…
Ki lát és olvas engem,
Az bennem olvas,
És őrzi fájó, meggyötört porhüvelyem apró pici sejtjeit…
Székesfehérvár
2024.03.27.
Author: Dombi György Márk
Én csak egy egyszerű ember-költő vagyok, talán három idézet az, ami legjobban leír engem: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi” Lukács evangéliuma 9:25 „Bárkié is a dicsőség, / A hazáé a haszon!” Petőfi Sándor – Márciusi ifjak „Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, / Mégis a legtöbb: ember aki él,…” Karinthy Frigyes - Előszó
