Holdvilág sárgálló ezüstje alatt,
Lomhán, fáradt felhők uszályán,
Felsajdul mám tévelygő árnya,
Mintha lelkem nélkülem járna.
Eltévedt nap sugarán vibrál,
A világ minden színpompája.
S virágos mezőkön tűnődik,
Míg szirmain gondjaimba gyűrődik.
Adósa az élet, adómnak.
Küzd, akár kapa alatt a gyom.
Múlóban ring az életösztön,
Míg eszmélek robajba váló csöndön.
Lámpafényben fürdőzik az éj,
Elnyúlva kopott utca kövén.
Még szebb napokba vágyna álma,
S minden hű sóhaj szívemből kiszállna.
Köröttem leng nehéz párája.
Mint aki tudatlan vétkezett,
S szeppenve nézi az eget most,
Akár, igéző, törvényes papirost.
Kapualj magányába süpped,
Egy – egy málló vakolatdarab.
Tűnődöm, s feledve tűnik el
Nyaram illata, ősz nehéz ködével.
Riadt nyugalom őrzője most az éj,
Valóságra hull bársony leple.
Fodrain üzen a reménynek,
S csendben átölel így az Élet.
2024.04.14.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
