Hoztál valamit? – suttogta halkan,
Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette.
A zsebem üres volt.
Felemeltem gyorsan.
Ő apró fejét a vállamba temette.
Szólni nem tudtam,
Így simogatni kezdtem.
Ajándékom nem volt,
Hát csak ezt tehettem.
Mardosott a szégyen, a bűntudat,
De a csöppnyi marok üresen maradt.
Legközelebb hozok! – ígértem gyorsan.
Mit szeretsz hát?
Piros almát? Csokit, cukrot, mazsolát?
Kis kezével fülemet a szájához húzta.
Így jó lesz. – súgta.
Kis fejét újra a vállamba fúrta.
És újra mosolygott már.
Mosolygott az apró, üres markú kismadár.
Author: Égi Edina
Éginé Szederkényi Edina vagyok. Sokan Égi Edina néven ismernek, ezen a néven írom verseimet, meséimet és novelláimat. Már gyermekkoromban magukkal ragadtak a verses mesék, amelyeket ma is szívesen írok. Szeretem a természet közelségét, a harmóniát, a zenét, és az állatokat, melyek általában alkotásaimban is megjelennek.
