Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben.
Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben.
Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket,
S ahogy kávéillat-meleg, hűséges mosolyod felébreszt.
Szeretem a dallamot, mely már önmagam fölé emel.
Szeretem az illatot, mi édes emlékeket jelent.
Szeretem a szépet, mert mámorító boldogságba ejt.
Szeretem a tudást, amit értő bölcsesség vezérel.
Szeretem az életet – ehhez semmi kétség sem férhet.
Nem is adnám fel egykönnyen az emberi jelenlétem.
Ha csak még egy csöppet, ha csak még egy perccel tovább élek…
Még egy újabb okot adna – az élet szeretetére
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
