Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben.
Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben.
Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket,
S ahogy kávéillat-meleg, hűséges mosolyod felébreszt.
Szeretem a dallamot, mely már önmagam fölé emel.
Szeretem az illatot, mi édes emlékeket jelent.
Szeretem a szépet, mert mámorító boldogságba ejt.
Szeretem a tudást, amit értő bölcsesség vezérel.
Szeretem az életet – ehhez semmi kétség sem férhet.
Nem is adnám fel egykönnyen az emberi jelenlétem.
Ha csak még egy csöppet, ha csak még egy perccel tovább élek…
Még egy újabb okot adna – az élet szeretetére
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
