földig hajolok előtted és hódolok neked
ó hatalmas aggodalom
teljesen átadtam magam neked
rendelkezz velem
mint anyáimmal
nemzedékről nemzedékre
hisz mindvégig velünk maradsz
irgalmazz ó nekem
te kísérsz engem tudatra ébredésem óta
kézenfogva vezetsz a társadalom
labirintusában élvezed gyötrődésemet
fojtogatsz és összegörcsölöd gyomromat
kegyelmezz ó asszonyom
te vigyázol rám és szeretteimre
oltalmazol minden bajtól
nem engedsz a kísértésbe
mindennapi körömrágásomat megadod
kitartasz mellettem kisiskolás korom óta
minden nap mikor ellenőrizték a matek házi feladatomat
felelhettem a tehén táplálkozásából
a mássalhangzótörvényes dolgozatíráskor is velem voltál
akkor is vártál mikor fogászatra mentem
megetted az összes gombát előlem a menzán
elkísértél oltásra és az osztálykirándulásokra is
középiskolában is velem voltál
az első naptól az utolsóig
mikor végre megkaptam az érettségi bizonyítványt
megsimogattad a buksimat hogy ugye megérte
és egy nyár erejéig magamra hagytál
csak hogy felnőtt énemhez térhess vissza
kellett az a tomboló nyár kamaszos lázadásával
hogy megszülethessen felelősségteljes felnőtt hitem benned
a szerelmek vívódásaiban két szerelem között
a magány óráiban az egyedülléttől való félelem
tüzében a hivatásomra való készületben
kitartottál mellettem szigorlataimban és államvizsgáimban
és a hivatásom gyakorlásában
házasságomba is belegyalogoltál
a féltékenységgel flörtöltél a fejem felett
jó hogy te nem vagy az a házasodós fajta
neked adtam anyaságom minden percét
pedig jó sok perc az már
több mint harmincmillió
betetted a bankszámládra azóta is kamatozik
könyörülj meg rajtam
ott voltál amikor az első ultrahangon
megnéztük a kicsit
ott voltál a reggeli rosszulléteimkor
te tartottad öklendezéseimkor a homlokomat
ott voltál a szülőszobán férjem
szorította jobbomat te a balomat
hogy minden rendben legyen
te számoltad meg a pici tökéletes ujjacskákat
az orvosaimmal is jó kapcsolatot ápolsz
különösen szívesen ülsz velem gyermekeim
betegágyánál meg a műtéteik alatt
a kórházban méred a lázukat
ott vagy amikor elkísérem őket óvodába iskolába
ott vagy mikor táborba mennek
mostanában a munkahelyemre is követsz
felnyitod szememet mikor szorosan zárva szeretném tartani
felébresztesz éjszaka olyasmikért amiken
nem tudok változtatni
az utóbbi időben a szívemet is szorongatod
szánj meg
harapásemelővel alszom miattad
hogy ne csikorgassak
mondhatni térdre kényszerítettél
annyit adtál már magadból
nem tudom nélküled ki vagyok
olyannyira meghatározol
de a legfőbb aggodalmam
te csodás
te erős
te hatalmas
te oltalmazó
te magad vagy
mert nem tudom
hogyan is szabadulhatnék
meg tőled
gyökerestől kitépve
téged világomból
mint a gyomokat
hogy ne terjedj tovább
ne adjalak tovább
hogy elenyéssz mint a füst
ó asszonyom
semmisülj meg
bocsáss
szabadon
B. Hargitai Margaréta
Author: B. Hargitai Margaréta
Szavakkal dolgozom. Építek belőlük, szövögetem őket, javítgatom, ha nem találok megfelelőt, létrehozok egy újat, meglévő szövegeket bontok szét, s kiszórva a felesleget, újjáalkotom. Gyerekekkel is dolgozom. Csiszolgatom, kapcsolatba hozom őket egymással - és a szavakkal is. B. Hargitai Margaréta vagyok, négy gyermekes édesanya, magyartanár - már 25 éve, újabban szerkesztő, író, költő is.
