Amikor a kora őszi alkonyon
szitakötő játszadozott a tó ezüstös vizén,
odalépett hozzám.
Szemében tükröződött a csillagos égbolt,
s a holdfény, mellyel, mint
ifjú gyermek a karácsonyfára,
tekintett rám
Tücsök hangja szenderítette álomba a tájat,
s ahogy telt az idő, már csak mi voltunk ott ketten,
az éjszakai csendben a mának
Lapát kezem lassan álla alá nyúlt,
nem is kellett több, azonnal hozzám bújt.
Aztán ahogy, lassan simogattam egyre,
lábát mellkasomra, fejét vállamra helyezte
Átkaroltam, kicsit magamhoz is húztam,
majd lágy hangon kérdésként a fülébe súgtam:
Kicsiny bejgli kutyus, te így szeretsz engem?
Válasza csiklandósan landolt fülemben
Így voltunk ott ketten elveszve a mostba,
mígnem éjfélt karcolva jött a búcsú óra.
Ekkor mosolyogva hozzá így szólt szám:
Te kis cukorborsó. Első találkánk volt ez,
de korántsem utolsó.
Csillagszemű kislány jól vésd észbe aztán,
jövök még e tó partjára alkalom adtán.
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.